Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 2. szám - Schneller István: A protestáns nevelésről és protestáns tanárképzésről

57

tanár személyiségét nem hatná át az evangéliomnak, Lutherünknek szelleme. „A legjobb alkotmány is értéktelen megbízható személyiségek nélkül s viszont a legroszabb alkotmány is sajátos hivatásuk tudatára emelkedett, bensőleg szabad és önálló elvhü személyiségek munkássága utján igaz áldás forrásává lehet. Nem betű, nem rendszer, hanem a tanár az iskola lelke; igaz protestáns szellemű tanárok bármily alakú iskolát a protestáns egyház veteményes kertjévé alakítnak át."

E protestáns egyházias szellem kialakulásának nem kedvez ;

I. sem a protestáns tanárok tényleges helyzete,

II. sem a tanárságra való képzés.

I. A tényleges helyzet az, hogy különösen az önállótlanabb és lelkiismeretlen tanár félelmének tárgya, illetőleg főtekintélye nem az egyháznak, hanem az államnak képviselője —a főigazgató. — Az államsegély fokozottab igénybe vételével nem egy tanárt nem az egyházi hatóság, hanem az állam kormánya nevez ki, majd mindegyik tanár fizetését az államsegély igénybe vételével az állam egészíti ki s végre mindegyik tanár megélhetéséről — nyugalomba vonulásával — nem az egyház, henem az állam gondoskodik s az állam az, mely a tanár halála után is nejéről és kiskorú gyermekeiről az állami nyugdij intézménye utján gondoskodik. Így tehát nemcsak a félelem, hanem a hála nemes érzelmei is erős függési viszonyba hozzák a protestáns tanárt az államtól.

Az állami főigazgató e nagy befolyása ellensúlyozása céljából annak idején mint a zsinat tanügyi referense ajánlatba hoztam az evangélikus egyetemes egyház által feltétlenül szervezendő, jól dotált szakférfiú által betöltendő főigazgatói állásnak létesítését, aki esetleg az állami főigazgató kívánalmaival és felfogásával szemben a tanárok igaz védelmére kelhet, de ki épen azért nem elégszik meg azzal, hogy az iskolát évente egyszer meglátogatja és megjegyzéseit a tanári értekezlet jegyzőkönyvébe felvéteti, hanem gondosan utána jár annak többszöri látogatásakor, hogy megyjegyzései figyelembe vétessenek, sanctiót is nyerjenek.

Az évi államsegélynek igénybe vételét mindig és mindenütt határozottan elleneztem. Az 1848. XX. t. c, által követelt tökéletes egyenlőség és viszonosság elvét az egyes befogadott felekezetek közt nem az évi dotatióval, hanem a római és görög katholikus egyház donatiójá- val tökéletesen egyenlő és viszonos danatióval látom megvalósíthatónak. Az évi dotatió, mely önkényesen, de törvényes- utón is beszüntethető-, a protestáns középiskolák létét labilissá teszi. Beigazolja az aggodalmat a Nagy-Magyarország megszállott területein levő protestáns középiskolák sorsa.

Oly iskolában, melynek léte minden évben az állam kegyétől függ, melynek egyes tanárait az állam nevezi ki s igy a tanári karban a lekötelező kinevezés tekintetében kétkategóriás tanárok működnek s melynek összes tanárai nyugdijaikat, azok családja pedig kegydiját az államtól várják, önálló, önérzetes, igaz protestáns közszellem a tanárokban bajosan fejlődhetik ki.

II. Amint nem kedvez a protestáns tanárok tényleges helyzete az önérzetes protestáns tanári szellem és jellem kialakulásának : úgy ugyancsak nem kedvez ennek a középiskolai tanárok képzése sem.