Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 2. szám - Schneller István: A protestáns nevelésről és protestáns tanárképzésről

56 (Az anyag nagyságával küzdő s megbirkózni nem tudó hallgatói szá­mára azután ő maga készitett rövid összefoglalást tankönyv gyanánt.) De eltekintve e tudományos érdemétől, a jubiláns Kosutány Ignácról meg kell emlékeznünk e folyóiratban, úgyis, mint kitűnő tanárról, aki a főiskolai paedagógiának (mert ilyen is van ám!) hazánk­ban egyik legérdemesebb gyakorlati munkása volt egy hosszú félszá­zadon át, sőt két évvel tovább is. Hiszen 1875-ben már a pécsi kath. püspöki jogakadémián tanította a magyar jogtörténetet, ennek emléke is egy szépen megirt tankönyve. Később a pozsonyi kir. jogakadé­miának lett tanára, mígnem 1900-ban a kolozsvári egyetemre nevezték ki az egyházjog rendes professzorává. Egy ízben Budapestre való meg- hivatása tervét is elhárította. Osztozott azután a száműzött erdélyi egyetem sorsában is, Budán is tanítva, majd letelepedett vele együtt Szegedre és ott működött mostanáig s ott lakik máig, midőn végre a nyáron rá támadt betegsége nyugalomba vonulási szándékát megérlelte. Az ünnepeltetést sohasem kereste, sőt elkerülte. Még ötven éves tanárkodása fordulójának idején is kitért az elől. S akkor is, most is csupán szerető és szeretett kartársai csöndes üdvözlését fogadta el jogos meghatottsággal. Ám illő, hogy ez alkalommal munkássága előtt tiszteletét jelentse e mi folyóiratunk és mikor ezt tesszük, kívánjuk neki, hogy az igazán jól kiérdemelt nyugalmat sokáig élvezhesse mielőbb helyreálló egész­ségben, gyönyörködve magvetése termésének gazdag eredményeiben, gyermekei szép családi boldogságában és egykori tanitványai háláját, áldó szeretetét érezve ! Ad multos annos ! Gergely György. Schneller István: a prot. nevelésről és prot. tanárképzésről. Az 1883. évi XXX. törvénycikk megalkotása óta az államkormány­nak központosító, egyenlősitő, bureaukratizáló, bizalmatlankodó szelleme a protestantizmusnak autonómiát, tehát sajátos kifejlődést követelő szellemével ellenkezésben van úgy, hogy a protestáns egyháznak auto­nómiája a középiskolai nevelő oktatás terén lényegileg csak lászatos. Nagy baj ez, mivel az autonómia a protestáns szellem akadály­talan érvényesülésének feltétele: de mégsem a legnagyobb baj. A leg­nagyobb baj a protestáns nevelés terén az lenne, hogyha magát a * * Kivonat az 0. E. T tisztololbeii tagjává választott Schneller István ny. egyet, tanárnak az 0 E. T. olnöks'góhoz intézett, közérdekű köszönő leveléből.

Next

/
Thumbnails
Contents