Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 2. szám - Gergely György: Nyugalomba vonuló egyetemi tanár

54

egyetemes célok szolgálóit. Gondoljunk csak pl. néhai Bőhmmel, majd a Schnellerrel, Szadeczkyvel közvetlenül együtt, egy karban dolgozó Márki Sándorra, aki pár évvel ez előtt még az egyetem legfőbb büszkesége volt s akit szintoly lelkesen és egyhangúan vall mesteréül a magyar protestáns tanárság ugyanaz a része, mint Schnellert,

*

Ám én úgy érzem, folyóiratunk teleszkópjának horizontja nem szorítkozik merőben a filozófiai és a reális tudományok ama fakultásaira, melyek középiskolai tanárok képzésével foglalkoznak.

De meg hiszen vannak a protestáns tanügy emberei között más foglalkozásúak, pl. juristák is.

Jó magam, — aki felváltva mindkét terrénumon tanultam és igy a filozófiai és jogi kari egyetemi professzorokat Budapesten is, Kolozsváron is egy síkban figyeltem és pedig nemcsak tanuló koromban, hanem későbbi hivatásom révén is, tehát 3 évtizeden át mind-máig — úgy érzem, hogy a kolozsvári Ferencz József, most szegedi egyetem szelleme kialakulásánál s fennmaradásánál ép olyan jellegű és összetételű tanári kar működött ez utóbbi fakultáson, mint az előbbin.

És abban, hogy ez igy volt, igen nagy érdeme volt és van ám egy olyan, különben szintén római katholikus vallású férfiúnak, aki — mondjuk — a Kolosváríak mellett olyan szerepet töltött be ott, mint a másik fakultáson Márki Sándor s aki épúgy csöndes jubilálás közben vonult most nyugalomba, mint nemrég Schneller István, — sőt még csöndesebben.

Kosutány Ignácra kívánom figyelmeztetni e folyóirat olvasóit, akiről azért sem szabad nekünk megfeledkeznünk, mert az egyházjog tudományának területén a protestantizmusnak méltó megbecsülést biztosított tudós monografikus munkái, tankönyvei, alkalmi tanulmányai és főleg tanítványai nevelése által évtizedeken át.

Egy úgyszólván egészen új magyar tudományt teremtett ő. Azelőtt egyrészt csupán a kánonjognak, (római kath. és görög kel. orthodox kánonjognak) voltak hazánkban művelői, — másrészt az egyes protestáns felekezetűek is csak a saját belső jogrendszerüknek összefoglalásával, esetleg talán ezeknek történeti és külföldi példákkal összehasonlító monografikus ismertető feldolgozásával foglalkoztak, még e téren is a nyolcvanas évekig különváltan a szükebb értelemben vett anyaországunkban s egészen külön tették ugyanazt Erdélyben (mint pl. ott Dósa Elek, Kolosváry Sándor stb.). Az együttes tárgyalásokkal alig kísérletezett valaki.