Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 2. szám - Gergely György: Nyugalomba vonuló egyetemi tanár

Nyugalomba vonuló egyetemi tanár.

Szemlénk decemberi száma bővebben és többszörösen emlékezett meg a most Szegeden, azelőtt Kolozsváron működött Ferencz József tudományegyetem egyik volt kiváló professzorának, Schneller Istvánnak jubilálásáról. Nagyon helyesen! Mert mi, a magyar protestáns tanügy művelőinek és barátainak többsége szeretett atyamesterünket tiszteljük őbenne. A cikkek egyike igen szépen emelte ki azt is, hogy ez egyetemen a múlt évtizedekben nyoma sem volt a felekezeti türelmetlenségnek, hanem igazi hazafias és igazi keresztyén, azaz krisztíanoszi szellem uralkodott, melynélfogva ott bátor nyíltsággal és ellenagitálást nem keltve nyilatkozhatott meg pl. épen Schneller Istvánnak félre- ismerhetlenül protestáns irányú gondolkodása.

Hát hiszen volna e ténynek némi történeti magyarázata is a kolozsvári egyetem keletkezése idejéből, amire azonban ezúttal kitérni nem akarok. Erre figyelmezteti a gondolkodókat az a tény, hogy ez egyetemnél — szokatlanul — hiányzik a theológiai fakultás.

De bármi nemes elfogulatlanság vezette is az alapitókat. — a három évtizeddel előbb országosan felébredt s azóta egyre növekedő katholikus öntudat könnyen felül tudott volna kerekedni ott, a régi otthonban, Kolozsvárott is vagy legalább a csonkahazabeli ideiglenes, majd az állandó jellegű új székhelyen, t. i. Budán, illetve Szegeden, — ha nem lettek volna a tudós professzorok között erős protestáns-öntudattal biró férfiak s ha nem állott volna a legkritikusabb években a kormány- rúdnál, mint rektor épen a mi Schnellerünk, aki a régi szellemet csorbítatlanul őrizte a hányattatások közt. De az ő nemes örálló munkája is elhalványult volna, — ha ugyanakkor nem adott volna nemzetünk nemtője ö melléje olyan, különben hitükhöz, felekezetükhöz ragaszkodó, de a felekezetiségen magasra felemelkedni tudó róm. kath. kartársakat, akik az egyetemes krisztianízmus és az előttük tűzoszlop- ként tündöklő, őket bujdosásukban vezérlő magyar nemzeti eszme fényében egyházukat csak részleges hivatásának tekintették s meg tudták becsülni a többi magyar hitfelekezeteket is, mint a nagy magyar