Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Belföldi lapszemle
A könyv a földmivelő nép számára íródott s tárgyánál fogva méltán tarthat számot a gazdaközönség érdeklődésére. Folyamatos, néhol költői lendületű nyelve jó olvasmánnyá teszi nemcsak a gazdák, de más foglalkozásúak számára is. Maga az a körülmény, hogy ilyen tárgyú munka is nyomdafestéket láthat a megszállott Erdélyben, igen örvendetes bizonyítéka egyfelől az erdélyi magyarság élénk szellemi életének, másfelől annak, hogy a nép vezetői keresik a módját annak, hogy a gazdaközönséget jó könyvek nyújtása által önművelésre szoktassák és ezáltal emeljék. A könyvhöz Gyallay Domokos írt előszót. (Mezőtúr) Dr. Csinády Gerő. Belföldi lapszemle. Az Evangélikus Népiskola 1928. évi október és novemberi számában Hettlinger Gusztáv igen érdekesen ír Dramatizálás címen, vagyis a drámai formának a tanításban való alkalmazásáról. (A dramatizálás szó nem fejezi ki helyesen a fogalmat, mert dramatizálni = elbeszélő müvet drámai alakba önteni.) A novemberi szám legfontosabb cikke azonban Lahmann Gy.-tól való, aki „Kapcsolatok Pestalozzi és a budapesti Deák-téri evang. elemi iskola között“ címen 3 Pestalozzihoz intézett levelet közöl, az egyiket Egger Vilmos, a pesti ev. iskola tanítója a nagy svájci pedagógushoz intézte, a másik kettőt a hires Schedius Lajos. E 3 levél megtalálásáért Lahmann igazgatónak örök hálával tartozunk. A levelekhez fűzött elő- és utókommentár 2 kitételére azonban kénytelen vagyok reflektálni. 1. Azért, hogy a pesti ev. iskola volt egész Magyarországon az első, mely Pestalozzi módszerét elfogadta, mégis túlzás azt, amint szerző ismételten teszi, „Magyar Iverdon"-nak nevezni, Ezt csak akkor lehetne mondani, ha ezt az iskolát is annyira felkeresték és követték volna, mint az igazi Iverdont, amiről pedig nem lehet szó, 2. Azt sem lehet állítani, hogy Schediusnak a Pestalozzi módszer bevezetése körüli érdemeiről megfeledkeztek volna, (ha sajnálatos is, hogy részletes adatok az ő kezdeményező munkálkodásáról nem állnak rendelkezésünkre,) mert Kánya Páltól kezdve (1864) az iskola minden történetírója (Batisfalvy 1895, Hítrich 1923 és A magyar ev. nevelés története c. mű Írója, hogy többet ne említsünk) mind megemlékeznek Schedius ebbeli érdemeiről. Ugyancsak megemlíti a Magyar Pedagógia 1927. március-juniusi Pestalozzi füzete. De igen hálásak leszünk, ha a lelkes szerző még több adattal fogja alátámasztani tudásunkat. Ugyan e füzetben Szügyi Károly kedvesen ír az elemi népiskolai kirándulásokról. Az O. K. TanáregyesületiKözlöny októberi számában Kardeván K. szemlét tart az 1927—28. évi értesítők felett. Két cikk foglalkozik a nyári továbbképző tanfolyamokkal. Igen modern izű Gergely A. cikke:
