Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
395 is virul, de elvirúlása után hozza meg a termését, tehát nem csupán a pillanatnyi mának, hanem a messze jövőnek dús aratását készíti elő mindenre kiterjedő, aprólékos gondosságával . . . Thaly Kálmánnak, a Rákóczy-korszak legalaposabb kutatójának s legfanatikusabb tudósának életét tárgyalja művében szeretetteljes elmélyedéssel, nagy szerkesztői műgonddal és a hivatott történetbúvár Írói kvalitásával. Meglepi az embert nem csupán páratlan forrástanulmányával, de még szóbeli értesülésekből nyert olyan apró intimitások mesteri beleszövésével is, amilyenekre kevés példát találunk újabb iro- dalomtörténetiróinknál, Nincs életrajzában egy zökkenő, nincs olyan homályos fejezet, ami zavarná a munka egységes jóhatását olvasás közben. Thaly Kálmánnak, a költőnek és izzó hazafinak valódi alakját vázolja elénk nagyszerű nevelő hatással. Szól szülőfalujáról s azokról a környezeti ráhatásokról, amelyek elhatározó befolyással voltak hőse jellemének kialakúlására. Helyesbiti Nagy Iván adatait a Thaly családról. Nem kerüli ki figyelmét a gyermek játékos pajzánsága, gyermekkori csinytevései, nagyanyjának kurucmeséi, melyeket már akkor mohó lélekkel szívott keblébe s azok fejlesztették Thalyban a történeti érzéket már jó korán. Értékes megállapításai Veszpréminek azok a lapok, melyekben feltárja a szabadságharcot és az elnyomatás keserűségeit, tétlenségre kárhoztatva egy figyelő ifjúban azokat a lelki metamorfózisokat, melyeknek bábjából kibújik csakhamar az a tüntetőleg erős, de mégsem affektált hazafiság, ami élete minden szakán elkísérte hősét Deák Ferenc dicséretétől a bujdosás veszedelmein keresztül az újságíró és politikus Thaly örhetetlen állásfoglalásáig. A Bach-korszak börtönnel kecsegtető tilalmai épp úgy nem irthatták ki leikéből a remény örökzöldjét, mint ahogyan a kiegyezés körüli szabadabb szellem sem birta azt elhalványítani soha; mindig, mindenben magyar maradt. Veszprémi nagyszerű korfestéséből önként értetődik, miért fordult Thaly olyan hevességgel éppen a Rákóczy-féle szomorú, de mégis daliás idő felé, amely az elnyomatás korában „rendkívül tanulságos". A kezdő történetiró próbalépteit a kritika (Gyulai és Toldy Ferenc) nem fogadta valami kedvezően, de Szalay László, a nagy történettudós, nem engedte elcsüggedni és az megőrizte hivatásába vetett hitét, monográfiáiból felcsillanó történetírói alaposságát, ami néha az unalmasság határát is érinti. így érik fokozatosan, szinte szemünk láttára a rajongó lírikus komoly történettudóssá. Veszpréminek világos és szabatos stílusa csak növeli munkája értékét; kár, hogy a mellékelt. Hibaigazításban feltüntetetteken kivül még sok bosszantó sajtóhiba maradt benne a munkában, mint többek közt a 30. oldal Sppadt- és az 56. oldal porvincializmusa. Az első kötetnek szánt munka folytatása elé nagy várakozással tekintünk ezek után s várjuk többi müvét is, mert akiben talentumok vannak, annak nem szabad azokat véka alá rejtenie, vagy földbe ásnia, hanem kamatoztatni kötelessége minden olvasók örömére. Az sem utolsó érdeme, ami már csak minket, protestánsokat érdekel, hogy ezt a művet katholikus ember irta református tudósról,
