Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
394 Szaniszló, Szent Ágnes, Szent Torsícius is emberek voltak! A gyóntatószék a legcsudálatosabb ujjáteremtés műhelye. Újra lehet kezdeni az elrontott életet. A csallóközi Nagy-Duna szabályozásának (erőszakolt) példájából kiindulva mutat rá a helyes szabályozás szükségére. Az egérlyukaktól (a megalkuvásoktól) óvakodni kell! Ügyes cikk „Kilátás az élet ablakából" cimű. — Az idősebb diákok a fiatalakat jóra oktassák, mondja egy másik; ne görlicékröl, nőcskéről, hanem anyákról s testvérekről beszéljenek! S a lélek templomában szentképek legyenek: Isten, az ideális férfi s az ideális nő : a Szűzanya, anya s hitves képei. A tiszta, szűzies szerelem, az ideál képe a szívben s az íróasztalon, sok rossz lépéstől megóv! Egy férfi találkozzék az egy nővel s aztán jön a szent harmadik; a gyermek. A XX. század lovagjai mássá tették a nőt. Mert a nő olyan, amilyennek a férfi kívánja. De e lovagoknak is az erő, gyöngédség, ízlés, a lelkiség törvényeit kell szem előtt tartamok. Az igazi férfi ideálja a cserkészférfi, a congreganista; a befejezettségre törekvő lelki ember. A szerelemnek szerepe van az Isten világtervében. A család (az apa, anya s a gyermek őfelsége) a mai irodalomban nem mindig eszményképen van feltűntetve, de a torzképeknek nincs igazuk. íme, ez a gondolatmenete e vaskos, általában katholikus szellemű, de ettől eltekintve hasznos s szépen megirt műnek. Gulyás József. Vitéz Veszprémi Dezső : Dr. Thaly Kálmán életrajza. I. kötet. Vutkovich-díjjal jutalmazott pályamű. Bpest, 1928. 110. lap. Apostolnyomda. Mindig bizonyos előítélettel vettem kezembe olyan müveket, melyekre rá volt nyomtatva, hogy ilyen vagy olyan díjjal jutalmazott pályamű, mert szabadvélemény-nyílvánitási jogomat éreztem veszélyeztetve az által, hogy azt a munkát már egy bizottság fémjelzett, kitüntetésre érdemesnek talált, tehát nekem is kötelességem jónak minősíteni, bármilyen is az különben. Mert bizony az ilyen ránktukmált kiválasztottaknak nem minden esetben velejárója a valódi érték is. Az előszóban becsempészett ajánló sorok meg éppenséggel dühítenek minden jóizlésű irodalmárt. Egy lelkiismeretes és pontos irodalomtörténeti munka nem szorul reklámra, mert vagy önmagában hordozza a mű mindazokat a kiválóságokat, melyek a reklámnépszerűség elviritása után is a valódi érték patináját kölcsönzik a könyvnek, vagy nem, akkor pedig fölösleges tiszavirágkorú álvirágzásra juttatni olyan fércművet, amit csak a reklám nagy dobja tart fenn ídeig-óráig, s ami már születésekor megérett az elmúlásra, elfeledésre, vagy tudomásúl-sem-vételre. A fent említett két szépséghibán kívül — hál' Istennek — egyéb kivetni valót nem tartalmaz Veszprémi Dezső könyve. Jóleső örömmel regisztrálhatjuk róla, hogy az utóbbi években felburjánzó irodalomtörténeti zöldségek, értéktelen giz-gazok közt nagyszerű teljesítményre képes, életet lehelő hasznos tagja ez az írás az irodalomtörténet tarka veteményes kertjének. Nem exótikus virág, amelyik színével, utolérhetetlen illatával, vagy egyedül álló különösségével hat, de egyébként semmi maradandót nem nyújt, hanem olyan növény, amelyik él, virágzik s el
