Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
392 gyárrá lett Nyizsnay (Nyizsnyánszky) Gusztáv dalköltő a szerzője, akiről a szerző, a Bach-korszak keretében, élénk megvilágítással és szeretettel emlékezik meg. Szotyori Nagy József orgonista és zeneszerző Nagykőrös második büszkesége a zeneköltészet terén, „Hallgató magyarok" c. zeneköltői gyűjteménye maradandó értékű. Brück Gyula a harmadik, aki mint zeneszerző és pedagógus a külföldön is jó hírű. Varga József jó szolgálatot tett, hogy e zeneköltők életét és munkásságát fáradságos utánjárással, kimerítően és mindvégig jellemzően írta meg. Domby Béla lelkész székfoglalóul adta elő az Arany ^szellemében irt költeményeit (Napkelet felől, Neved, Szív műhelyében, Rózsák, Mi). Magyar Kázmér kormányfőtanácsos Kozma Ferenc érdemeiről emlékezik meg. Kozma Ferenc volt a mezőhegyesi, kisbéri és bábolnai állami méntelep megszervezője. Övé az érdem, hogy az elhanyagolt magyar lótenyésztés rövid idő alatt világhírű lett. Szerző megvilágítása nyomán sorról-sorra nő érdeklődésünk, elismerésünk és hálánk Kozma Ferenc személyisége és áldásos munkálkodása iránt, egyben elismerésünk a szerzőnek szép munkájáért. Máriássyné Szemere Katinka : Álmodtam róla .. . hangulatos verse után Lőrinczy György: A magyar szellem úttörői című felolvasása zárja be a sort. Szerzőt Neményi Imre előbb említett emlékbeszéde foglalkoztatja s előadásának a gondolatmenete a következő : Neményi „a nemzeti tudomány első nagy úttörőjének bús époszát irta meg; Apácai Csere rajongva küzd azért, hogy a magyar nyelvet tegyék az iskolák oktató nyelvévé és panaszkodik, hogy az élet és az iskola között nagy ellentét áll fenn ; ma „az az ellentét a legsajnálatosabb, ami az iskolai és művészi életfelfogást, az iskolai és művészi ízlést, igazságot és ideált egymástól elválasztja és megkülönbözteti . . .", „a teljes és tökéletes összhang az irodalom, a művészet és az iskola között sohase volt és ma sincs meg", „az irodalom gyakran mást tanít, mint az iskola és innen származik, hogy egységes nemzeti közszellem sem alakulhat ki. . . mindez nagy nemzeti szerencsétlenség". Majd igy folytatja: az irodalomnak és az iskolának meg kell érteni egymást. Ez nem is nehéz, mert „az irodalom lényege pedagógiai és az iskola lényege az irodalom, Az irodalom a művészet eszközeivel nevel és tanít, az iskola viszont a tudomány eszközeivel." Ezért „a pedagógia hivatásos munkásai számára a mostaninál nagyobb hatáskört kell biztosítani az irodalomban." Ha a szellemi élet e két fontos faktora (irodalom és iskola) közelebb jut egymáshoz,: „erőteljesebb lesz a szellemi élet . . .“, „az emberiség lelkét az összhang kiegyenlítő . . . öntudata hatja át" és tisztábban állapíthatja meg az ideálokat, sőt az illúziókat is." A felolvasásban egy érdemes tanügyi férfiú és ünnepelt iró sok évi megfigyeléseiből leszűrt megállapításai és gondolatai foglalkoztatnak. Az olvasót s kivált szemlénk olvasóit gondolkozásra serkenti az iskola és az irodalom közt állítólag fennálló ellentétek felemlitése. Viszont felvetődhetik az a kérdés is, mi az oka annak, hogy amikor a legtöbb iró, költő a katedrán kezdi működését, közülök sok elhagyja a katedrát? Miért állítja egy neves költőnk, hogy ő csak tiz évig tudott jó tanár lenni s ezért tiz év után elhagyta a katedrát. Súlyos miért?-ek
