Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
364 variációit, a moder nőket és léha férfiakat. Regényeit általában három csoportra osztja. Elsőben a szerelem s a körülte lezajló bonyodalom nyer kifejezést sovány mese keretében (Ide tartozik a legtöbb Csathó- regény), Másodízben a társadalmi kasztok elleni küzdelem sikertelensége (Földiekkel játszó égi tünemény, Most kél a nap); s a harmadik teljesen különálló típus : Lányok, Asszony a bakon, Mindhalálig ciklus regény. Legértékesebb első alkotása: Varjú a toronyórán, amivel feltűnt az irodalomban, de sokkal többre tartja maga Szondy is a Most kél a nap c. regényét. Leggyengébb a harmadik típus: Lányok, anyák, nagymamák. „A regény főfogyatkozása az, hogy álló jellemeket formál s ezekkel akar egy fantasztikus föltevést megjátszani: hogy két előkelő nő gyűlölködése az egész nemzetet, az egész ország sorsát eldöntheti. Mintha az örök Csathó-téma itt önmagán túlnőtt volna, hogy mindent magával ragadjon a lehetetlenek világába . . .“ — mondja igen találóan Szondy György. Alakjai szűk körben mozognak, szimpla problémák izgatják őket s egyetlen erőssége talán előadásmódja s mégis érdekes és eredeti egyénisége írónknak, kinek értékét a hivatalos irodalom talán túl is honorálta, ezt tehetnők mi még hozzá Csathó jellemzéséhez. Pontos bibliográfia és tárgymutató egészíti ki az ismertetést. Nagyszerű értéket képvisel a sorozatban Zsigmond Ferencnek Herczeg Ferencről írt, jeles kritikai érzékről tanúskodó irod. alkotása. Mikszáth és Gárdonyi után mint legtehetségesebb Jókai utódot mutatja be finoman összeállított tanulmányában. Életkörülményeit nem vázolja, hisz tulajdonképpen nincs kimondott életrajza. Egyetlen körülmény bontja meg élete harmóniáját, szerencsétlen kimenetelű, válással végződő házassága, melynek hatása kiütközik több regényéből s azok alapján iparkodik Zsigmond Ferenc magyarázatát adni e válás tulajdonképpeni okának. Témaválasztása, alakitó művészete és stílusának szellemi háromszögéből szemléli Herczeg egész írói uvréjét s állítja az olvasó elé. Egész egyéniségére nagyon jellemző reálízmusa Herczegnek, már témáinak megválasztásában megnyilvánúl. Cselekvésének színtere a Délvidék, vagy a főváros, amit pontosan ismer, ritkán játszik egy-egy regénye külföldön s szereplői kizárólag a középosztályból kerülnek. Megadott színhely és korlátozott szereplőkön kívül még állandóan alkalmazkodik ahhoz, hogy egyszerű eseményei mögé valami erkölcsi tanulságot is rejtsen, amit mindenki azonnal észrevegyen. Szűk keretek között m jzog tehát, de annál pontosabban lát, érez és éreztet mindent, ami azokon belül történhetik. Ez főerőssége Herczegnek, mint írónak. A vérbeli irodalmi tudós pontosságával mutatja ki, miért alkalmazhatók regényei csaknem kivétel nélkül színpadra ; taglalja Herczeg költészetének „hűvös“ nyugalmát, lappangó lírizmusát, esztétikumát, művészi koncepcióit, finoman disztíngváló tudatosságát, Elmélyedő figyelmét nem kerüli ki Herczeg regényeinek fogyatékossága s a legtitkosabb vonatkozása sem. Az egész tanulmány tömör s szűkre szabott méretein megérzik, milyen nehezére esett a szerzőnek határt szabni gondolatai áramló folyásának,
