Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
361 egy mondat esetleg megvilágítja a tankönyv homályait, mért ne diktálhatna a tanár a diáknak ? Persze megfelelő módszerbe illessze bele ezt az eszközt. A módszerrel nem nagyon törődtek régebben, a magoltatás volt a legelterjedtebb tanítási mód. Kis János, későbbi evangélikus püspök, a soproni gimn. egykori növendéke, azt kívánja, hogy katechizálásból álljon az óra. Vagyis a kérdező módszer előnyeit már tisztán látja; erre törekszünk most minden tárgy keretén belül, ezzel tudjuk az egész osztályt megfogni, összes növendékeink figyelmét lekötni. A szemléltető eszközök hasznosságát, az ifjúsági olvasmányok fontosságát állandóan kiemelik. A nyilvános szónoklásra való nevelést hányszor és a legkülönbözőbb helyeken halljuk; módosítva erre ma is törekszünk, mikor tanulóinkat az önképzőkörök keretén belül önállóságra, nyilvános előadásokon pedig bátorságra neveljük. Mint egy tengeri kígyó húzódik át közoktatásügyünk évszázados történetén a latin nyelv tanításának kérdése. Már Mikes kiemeli azt, amit józanul állandóan kell hangoztatni, hogy nem helyes az, hogy mindenki tudós iskolát végezzen. Ezért helyes, hogy most már három típusú középiskolában lehet az életre elkészülni a fiúseregnek. S ha áll ez a fiúkról, még fokozattabban áll a leánygyermekekről. Ezeknek csekély hányada megy egyetemre, meg tudományos pályára, miért kellett tehát minden leányiskolában mindenkinek latin nyelvet tanulni ? Az 1926: XXIV. törvénycikk megalkotásával lehetősége nyilt annak, hogy Magyarországon latin nyelv tanulása nélkül is lehessen érettségi vizsgálatot tenni. Baj csak az, hogy az érettségi vizsgálat képesítése nem egységes. így előáll az a fura helyzet, hogy a gimnáziumi érettségit tett leány, ki pl. angolt nem is tanult a középiskolában, mehet angol szakos tanárjelöltnek az egyetemre, míg a líceumban, illetve a kollégiumban végzett ezt nem teheti, pedig ő esetleg hat éven át foglalkozott e nyelvvel, s minden egyéb tárgyat is a megkívánt mértékben tanult. Sajnálatos csak az, hogy a törvény végrehajtása nem történt meg eléggé körültekintően, amennyiben alig maradt gimnázium, kollégiumot meg az állam egyet sem alkotott, csupán evangélikus egyházunk tart fenn egy virágzóan induló leánykollégiumot Budapesten. Amilyen egyoldalúság volt eddig az, hogy minden leányközépiskola gimnázium volt, olyan túltengés tapasztalható most, mikor úgyszólván minden gimnázium líceum lett. Na de ezen az idő segíthet, a tapasztalat talán a helyes arányt meg fogja teremteni. Fö, hogy a latin nyelv egyeduralma nem nyomja egész közoktatásügyünket, — végre századokra terjedő küzdelem után ide is eljutottunk. Kazinczy adja ki a jelszót: „Ne töröljük el a latint, de az első a magyar legyen; ha ráérünk, tanulhatunk németül, de magyaréi minden magyar lakosnak, még a nemzetiségeknek is meg kell tanulni. Decsy Sámuel, a Magyar Kurír szerkesztője 1800. körül kiemeli a modern nyelvek fontosságát gazdasági és kereskedelmi szempontból. De milyen modern nyelvet tanuljon a magyar? Fáy András Í816-ban erre így felel: Latin kell, a német szükséges; a tót sem mellőzhető, mert a lakosság egy harmada tót (mondja öli). — tehát minden művelt magyar9
