Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
360 zeteink is egymástól. A mi iskolaszervezőink mindig szívesen átvették, ami okos gondolatot az állami intézkedés tartalmazott, de az egyéni vonások kiirtásában a tudományos szempontból is oly fontos szabadság veszélyeztetését látták. Maga a francia felvilágosodás részéről, melynek hatása alatt keletkezett a „Ratio“, jött a leglesújtóbb kritika ellene, mert amott egalizálás mellett az egyéniséget is megkívánják óvni. Ma az államhatalom újra minden erővel az uniformizálásra törekszik. Raffay Sándor, evangélikus püspök éppen a tanév elején, az új leánykollégium megnyitásán is hangsúlyozta az egyéniség fontosságát iskoláink szervezetében. A hasznossági szempont, mely a Ratio-ban dominál, igen alantas, aminthogy az u. n. „életre való nevelés“ is az. Ez az elv egész modern kívánságnak látszik, pedig igen régi: az enciklopedisták és a Ratio alkotói is erre törekedtek, ők engedelmes állampolgárokat akartak termelni, növendékeik fejét lexikális tudással tömték meg, hogy vigyenek magukkal valami hasznosat az életbe s e gyermekkinzásban elveszett a legfontosabb, ami minden nevelés és tanítás célja : „a művelődés vágya“. Ezt már Kármán József kiemeli, ki azt mondja, hogy sokat tanulnak, már t. i. anyagot, de az iskolát elhagyva, ellustulnak a tanulók, mert nincs meg bennük az önművelésre való törekvés. Pedig ez az egyetlen cél, ezzel lehet a nemzeti műveltséget emelni, nem anyag közlésével, magoltatással s más ilyen bűnös cselekedetekkel. Ma is „az életre" nevelünk, de ma is ilyen értelemben, mikor a modern nyelvek tanításában csak azt kívánja a nagyközönség és a sajtó, hogy beszélni tanuljon meg a gyermek, s nem gondol arra, hogy talán a kultúrák megismerése is van oly fontos szempont, mint az egyszerű, szajkómódra való nyelvtanulás. Az „életre nevelők“ nagy örömmel üdvözölték azt a hírt, mely napilapjainkban nem rég látott napvilágot, hogy valamelyik északi államban az „ujságolvasás"-t is mint rendes tárgyat kívánják bevezetni az iskolákba. Milyen sokféle tudást merít majd a gyermek tanári vezetéssel a kitűnően szerkesztett lapokból!! Igazán új gondolat, csak az a baj, hogy ezt már az 1806-ban megjelent második „Ratio“ is bevezeti az iskolákba, mint az enciklopédikus tudásra való nevelés, az életre való előkészítés legjobb eszközét. De hiszen akkor, azt hiszem, hasznosabb lenne egy lexikont elővenni és tárgyalni, mert ott legalább helyes adatokat kapna a tanulni vágyó tanuló. Tehát, mint mondtuk, semmi új sincs a nap alatt, még ha olyan nagyon modernnek is látszik valamely külföldi gondolat. A tanítás módjáról is sokat olvasunk Kornis művében. Egy eszközére akarok csak itt kitérni, a diktálás kérdésére. A legtöbben határozottan elítélik a diktálást az iskolában, a polgáriiskolai rendtartás meg is tiltja ezt a tanárnak. Kiemelték azonban már régen egy előnyét, amit senki le nem tagadhat: kevés anyagot közöl általa az előadó, ez a kevés azonban a leglényegesebb, tehát a gyermek alapos tudásra nyer módot. Minden módszernek vannak előnyei és hátrányai. Természetesen, ha a tanár semmi egyebet nem tesz, mint diktál, ez betiltandó. Azonban éppen így sok más helytelen eszköz is található. De ha ennek a diktálásnak előnyeit használja ki, ha pl. a tankönyv nem tökéletes, s
