Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Kiss Sándor: A numerus claususról
340 kétséges senki előtt, aki ismeri a magyar socíálís viszonyokat, hogy nem kaphat diplomát annyi zsidó, amennyi Magyarországon el ne tudna helyezkedni. A zsidó földbirtokosok, ipari, kereskedelmi és hitelválla- latok, a zsidó sajtó, a zsidó fajnak félelmetes összetartása és faji intelligenciája mind együttműködik abban, hogy a diplomás zsidóknak nemcsak kenyeret adjon, de virágzó megélhetést. Amig tehát zsidó diplomás ember van elég, addig az életpályájukból kiszorítottak, a szellemi proletárok mind magyarok lesznek. Vájjon közömbös lehet-e az a fajtája sorsával törődő magyar ember előtt, hogy a közgazdaság, a társadalom és majdan az állam összes vezető pozícióit a zsidóság tölti meg, a magyarok pedig csak szolgáknak : munkásnak, proletárnak és altisztnek lesznek alkalmasok, A protestántizmus mindig bátran védelmezte a magyar nemzeti érdekeket az idegen érdekekkel szemben. Elgondolható volna-e a protestantizmus olyan árulása, hogy most kötelességszerüleg az idegen érdekeket védené a magyarral szemben ? A Főszerkesztő úr kategorikusan amellett foglal állást, hogy a numerus clausus törvényt egyáltalában meg kell szüntetni, hogy mindenkinek egyformán legyen joga felsőbb tanulmányokat végezni. Maga is elismeri, hogy ez a mód szellemi munkásokban, diplomás emberekben túlprodukcióra vezet, de ennek az elhárítására olyan eredeti ötlettel áll elő, amire eddig még senki sem gondolt. Azt javasolja, hogy a diplomás emberekben mutatkozó terméstöbbletet a kormány igyekezzék kölföldön megfelelően elhelyezni. „Tudós exportra kell tehát berendezkednünk". Más magyar embernek minden magyar kivándorlóért külön vérzik a szive. És kétségbeesve töpreng a módozatokon, mikép lehetne megakadályozni fajunk pusztulását a kivándorlás miatt. Borsos Károly főszerkesztő urat nem aggasztják az efféle nacionalista gondok. O szemrebbenés nélkül kész volna évenkint 2—3000 fiatal, tetterős, katonaköleles férfival apasztani a magyar társadalmat, mert legalább ennyire rúgna rövidesen az évenkint fölösleges diplomás emberek száma, ha a numerus clausust teljesen eltörölnék. De ez nem minden. Magyar pénzből, magyar verejték árán neveltetni akar belőlük a külföld számára kész tudósokat, diplomás embereket. Hiszen telik a magyar faj kiapadhatatlan véréből, óriási vagyoni jóllétéből és egyáltalában kulturfölényéből bőven. Miért ne részesülne belőle a szegény külföld is, amiből nekünk olyan sok van. A Főszerkesztő úrnak annyira becses kulturkincs a zsidók korlátlan érvényesülési szabadsága, hogy kész volna ezt megváltani évenkint 2—3000 diplomás magyar férfi exportálásával. A Főszerkesztő úrnál sokkal irgalmasabb a magyar faj iránt Kornfeld Móric báró. O ugyanis egy tudományos értekezést irt a Magyar Szemlében, amelyet a kormány ad ki a hivatalos magyar tudomány terjesztésére. Azon töpreng ezen értekezésében, mikép lehetne megmenteni a nagybirtokot a földmives parasztság ostromától, a további földreformtól. A végén csodálatraméltó elfogultsággal azt a tanácsot adja a kormánynak, hogy a sok földigénylő követelését igyekezzék azzal csökkenteni, hogy a magyar földmunkások kivándorlását államilag szervezze meg és igy csapolja le évről-évre azt a fölösleget, amely a
