Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Mohr Győző: A fascismus az olasz iskolában
330 ügy is . . . Ami az iskolaépületek felállítását illeti, a fascista állam tiz év alatt — amelyből négy már letelt — akarja ezt a kérdést jelentékeny állami hozzájárulással egyrészt, másrészt meg a jelzáloghitel és a takarékpénztárak bevonásával megoldani. Főleg a tanyai iskolák fekiisznek a szivén. Ezek nagyjában az elemi és népiskolákra vonatkozó reformok. Ezekről mondja az ügyosztályvezető Signore G. Lombardo — Radice : „E la prima volta ehe gli studiosi stranieri considerano le riforme come esempii." Henri Goy, a Sorbonne egyik igazgatója így nyilatkozik a fascista reformról; „Cette reforme Gentile deposse le cadre des institutions purement scolaires : eile est an premier chef un événement politique! “ A középfokú oktatás. Sok alapvető rendelkezése az alsó oktatásnak ismétlődik itt, azért csak a főbbekre terjeszkedünk ki a középfokú oktatás terén. Mintha ismerős hangokat hallanánk ebből az irányból: Az általános készültség alább szállt és ezen a bajon úgy iparkodtak segíteni, hogy órát órára halmoztak, anyagot anyagra, ismeretet ismeretekre! Mindazt bevezették az iskolába, ami hasznosnak látszott . . , Azt gondolták, hogy a közoktatási probléma megoldása az állami iskolák szaporításában áll . . . ami által nagy tömegeket vonzottak a felsőbb iskolákba . . . sok oktatót kellett alkalmazni . . . meg kellett elégedni sokszor középszerű, sőt egyenesen gyenge eredménnyel, — igy előállott a vizsgák megkönnyítésének a szüksége, ennek nyomán az oklevelesek számának mértéktelen megnövekedése. Hiszen hajszálnyira, a mi problémánkkal vagyunk ilyenformán. Szellemi proletáriátus! Mindeme bajok ellen javarészt a vizsgálatok megszigorításában vélték feltalálni a gyógyító írt. Többféle vizsgát különböztetnek meg: felvételit, alkalmasságit, előléptetésit, szakvizsgát és az egyetemi tanulmányokra képesítőt — érettségit. Mindegyiknek közös vonása, hogy nem az emlékezeti ismeretraktárt veszik figyelembe, hanem milyen a lelki készsége és képzettsége a pályához képest, vagy a felsőbb tanulmányok folytatására. Nem azt kutatja a fascista vizsgálóbizottság, milyen ismereti készlete van, amely sokszor egészen érzéketlen a lelki és erkölcsi folytatásra nézve, hanem milyen fokát érte el a kultúrának, mi a szellemi jellemzője, mennyire van tudatában egyéniségének értékével, a társadalommal szemben: kutatják különböző fokait az iskolai fejlődésnek, amikor a fiúból ifjú, az ifjúból férfi válik és azokat a szellemi kötelékeket, amelyek a családhoz, a hazához és az egyetemes emberiséghez fűzik, kutatják, hogy az emberi eszmények halhatatlan hangjának, mely a művészetben, költészetben, tudományban, bölcsészetben, vallásban, hősi tettekben szólal meg, támad-e az ifjú lélekben erőteljes visszhangja? Hogy a vizsgálatoknak megadassák a kellő komolyság, azonfelül, hogy minden jelölt egyenlő mértékkel biráltassék el a fascista rend
