Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 1. szám - Dr. Törös László: Két új német középiskola-tipus
26 nélkül egyetemre lehessen képesíteni. Bajorország kereken kimondta, hogy az Oberschule érettségi bizonyítványával nem bocsát senkit egyetemre. No de tudjuk, Bajorország élesen ellenez mindent, amit Poroszország kezd, annyira nagy köztük a politikai és vallási ellentét. Itt pl. a latint kívánó kath. klérus gimnázium-pártoló szava érzik. így újabb tárgyalások váltak szükségessé. A birodalmi kormányzat igen ügyes közvetítő indítványt intézett a tartományokhoz: ne legyen ugyan kötelező mindenkire nézve a második idegen nyelv, de főiskolára csak azok mehetnek, akik a másodikat is tanulták. A felső tagozat szabadabb alakítása ellen nem volt a tartományoknak kifogása, pedig ez igen nagy ugrás az előző állapothoz képest. Jellemző ez az általános szükségérzetre. De közben egy mellékkérdés nyomult előtérbe a bajor javaslat ‘ nyomán: az angol nyelvet kell jobban ápolni, mint a franciát. így játszik be a háború utáni francia gyűlölet a német közoktatásba. A birodalmi gyűlésben még felmerült az az óhaj, hogy határok mentén a szomszédos ország nyelvet tanulják, kereskedelmi körökben pedig hangoztatták a spanyol nyelv fontosságát. Spanyolországgal élénk a németek összeköttetése: a déligyümölcsök csaknem kivétel nélkül onnan jönnek. Az mondható, hogy ami nekünk Olaszország, az a németeknek a spanyol föld. Tudvalevő az is, hogy Olaszországban nem szeretik a németeket. így a birodalmi kormányzat szabad választást javasolt az összes középiskolákban a második modern nyelvre nézve. (Ez lehet: spanyol, olasz, orosz vagy egy skandináv nyelv.) így került vissza a tervezet a sokat emlegetett fórum elé. A birodalmi tanügyi bizottság ötödik gyűlése. Az újonnan módositott javaslatokat 1922, április 27—29-én vette tárgyalás alá a birodalmi bizottság. Sorra vizsgáltak minden pontot. Az eddigi kilenc éves középiskolai tanfolyam mellett foglalt állást a bizottság, a 6 évvel kísérletezést végleg elvetették, Wíirtemberg kívánságára azonban beiktatták a következő pontot: „Ha egy tartomány e megállapodásoktól kísérletileg el akar térni, erről tudatni kell a többi országokat a birodalmi belügyminisztérium közvetítésével s ha ezek hozzájárulnak a kísérletezéshez, ez a tény egyúttal a kísérleti iskola bizonyítványainak elismerését jelenti. A beleegyezés egy bizonyos időre korlátozható.“ Igen fontos nézetem szerint ez a szakasz, mert rendkívül nagy mozgékonyságot kölcsönöz a német iskolázásnak. Lehetővé válnak új. sokszor talán igen merész, de történelmi haladás szempontjából oly fontos kísérletek, melyekre egyes konzervatív országok sehogy sem kaphatók, de szívesen látják, ha a saját bőrükön kipróbálják más, izgékonyabb tartományok, amilyenek Szászország, Thürin- gia, Hamburg, melyek körében találkozunk a legvállalkozóbb szellemmel, kísérletezéssel. Eddig maguk a szülők is féltek a kísérleti iskolától, hogy csak idővesztegetést jelent majd gyermekeiknek. Bizonyos idegenkedés ma is tapasztalható. Tavaly Leipzigban egész a bú jdalmi törvényszék elé vitték a szülők a Connevitz nevű városrész iskolájá
