Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Dr. B. I.: A III. egyetemes tanügyi kongresszus középiskolai szakosztályának ülése
254 lata érvényesüljön. 3. Irodalmi oktatásunk ne száraz adatok történeti egymásutánja legyen, hanem a gyönyörködtető tartalmi hatások érvényre juttatása. Sorozzuk be klasszikusainkat a világirodalom közkincsének tekintett alkotások közé egyenrangú érték gyanánt s legyen bátorságunk ezt a világ irod. értéket a magyar érzelmi nevelés középpontjává tenni. 4. Történettanításunk a nemzeti múlt ismeretéből fakadó történeti tudat beidegződését szolgálja. Olvastatni kell a tanulókkal monográfiákat, kiváló történeti nagyságaink életrajzait, mert ezeknek a jellemképző és akaratindító hatása kétségtelen. Minthogy pedig ez a feladat mai tantervűnk keretei között meg nem valósítható, módosítani kell a tantervet úgy, hogy a magyar történelmi anyag világtörténeti vonatkozásokkal a VII. és VIII. o. tantervébe illeszkedjék be. 5. A földrajzoktatás nemzeti tárggyá csak úgy emelkedik, ha az a magyar föld természeti szépségeit, kincseit s lakóinak nagyszerű életmegnyilvánúlásait nemcsak megismerteti, de meg is szeretteti. 6. Minthogy a kultuszkormány a polgári iskolák számát rövidesen emelni kívánja, szükséges, hogy középiskoláink az eddiginél erősebb szelekciót gyakoroljanak s így eredményesebb munkával megközelítsék azt az ideális célt, hogy a középiskola valóban a nemzet szellemi vezetésére hivatott kiváló erők iskolája legyen. II. Dr. Kisparti János előadása: „A középiskolai tanárképzésről“ volt a következő nagy érdeklődéssel végighallgatott tétel. Beszélt nagy szaktudással a jó tanárról, aki több, mint a képzett tanár. Jellemvonásai: a) a hivatás-szeretet (szeresse a rábízott gyermekeket, ifjúi lelkesedéssel csüngjön a szép, jó és igaz eszméin, a tanárképzésnél pedig ne csak a tanár — hanem a magyar tanár egyénisége is fontos tényező legyen), b) tudományos műveltség, más szóval beható tárgyismeret. A tanári munka eredménytelenségét sokan a kellő műveltség hiányában látják, a tanárok pedig a tanárképzés hiányos voltát vetik ellene, hogy az egyetem csupán a tudományok műhelye, nem a tanárképzés székhelye. Szaktárgyaiknak csak kicsiny területét ismerik meg a jelöltek egyetemi pályájuk alatt, pedig a cél nem az, hogy enciklopédikus ismereteket szerezzenek. Legyen az egyetem a középiskola minden tárgyának előadója, hogy a tárgyat s ne a tankönyvet tudja a tanár előadni, c) Didaktikai készség. Ismerje a tanár a tanuló lelkében végbemenő folyamatot, amihez lelemény, spontaneitás, bölcselet és lélektani tudás is kell. A gyakorlati év ne csupán a vizsgára való készülődés legyen s két évig tartson, ami szociális szempontból amennyire hátrányos, annyira előnyös pedagógiailag. Az egyetemek mellé tanárképzőket kell kiépíteni szakok szerint s mindegyik tanárképző mellé gyakorló középiskolát, a tanári pályára való készülődés ideje 6 évben állapíttassák meg. Hozzászólt a tárgyhoz Ercsics Vince kalocsai jezs. tanár, aki két dologra hívja fel a figyelmet: 1. A gyakorló évet előre kell tenni s ha a jelölt nem vált be, nem engedni a tanári pályára, szigorú szelekciót alkalmazni és jó fizetéssel csalogatni őket. 2. Az egyetem mondjon le arról a sérelméről, hogy ő tanárképző testület is legyen s ne csak tudományt nyújtson. Dr. Négyessy László válaszol neki. A gyakorló évet előre tehette
