Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Horváth Károly: A természetrajz nevelő értéke
249 útra s mit látunk! Kis, nagyon keskeny barázda húzódik keresztül az úton s mellette parányi tenyérnyomok látszanak. — Mi lehet az ? — Az a szalmaszálkeskenységü barázda az éjjeli pille útja, amelynek nősténye rosszul, vagy sehogysem repül, hanem csak mászik, s így mászik át egyik fáról a másikra. Eközben eléje kerül a végzete egy varangy alakjában. A pici tenyérnyomok a béka nyomai: Ahol a kanyargós barázdának vége, ott a béka elfogta a zsákmányát. Igyekezzünk ilyenkor nem véleményeket, lehetőségeket és feltevéseket adni, hanem tényeket, miközben figyelmeztetjük őket az elkövethető hibákra. Mikor az állatokat vagy növényeket csoportosítjuk, osztályozzuk, reájönnek a tanulók arra, hogy sokféle osztályozás lehetséges, pl. szín, nagyság, a lábak száma, tartózkodási hely, hasznuk, számuk, stb. szerint. Vigyáznunk kell az emberre való vonatkozásra is. Természetesen az osztályozást mindig csakis értékes szempontok szerint hajtsuk végre. Mikor az érzékeket fejlesztjük, képezzük, arra akarjuk nevelni a tanulókat, hogy érzéki észrevételeikre és értelmükre feltétlenül rábízhassák magukat és ők maguk is szilárdan bízzanak azok helyességében. Vagyis, amire maguktól jönnek reá, azt igaznak tartsák, ha helyesen végezték megfigyeléseiket, mégha ellenkeznék is az eredmény az emberek véleményével. Ne higyjenek vakon mások véleményének, mert nem tudhatjuk, hogy jött az létre, akaratlan csalódás is szerepet játszhatik benne. Ezért néha megtehetjük azt, hogy szándékosan helytelent mondunk, vagy rajzolunk és megdicsérjük azokat, akik a hibát észrevették, azokat pedig, akik vakon elhisznek mindent, megrójjuk és figyelmeztetjük, hogy ne higyjenek el mindent gondolkodás nélkül, pl. azt is, hogy a bab évelő növény nálunk. így öntudatra neveljük őket. Természetesen azt is meg kell magyaráznunk, hogy minden tudásnak, illetve megfigyelésnek van határa. Pl. ami tőlünk távol, vagy régen történt, vagy történik ma is, azt csak megbízható emberek útján tudhatjuk, hiszen magunk nem mehetünk el mindenhová. Ekkép nem engedjük, hogy túlzásba vigyék öntudatos tudásukat. Mit tehet a természetrajz az akarat és a jellem nevelésében ? Nem kell bővebben bizonyítani, hogy ez fontosabb az érzékek nevelésénél. Bármily ügyesek és tudományosak is tanulóink, mégis el kell követnünk mindent, hogy képességeiket a jó szolgálatába állítsuk. Ezért fejlesztenünk kell jellemük jó oldalát, hogy a rosszat elnyomjuk és az erkölcsi-élet törvényeivel őket megismertessük. Angliában és Francia- országban külön etikai oktatás van. Nálunk csak a vallástan keretében van etika. Mikor azután a diák kikerül az iskolából, ha léha, minden reárakott bilincstől meg akar szabadulni, ami nincs a kedvére, ezért az etikai, vallási elveket mellőzi. Emiatt a természetrajz tanárának arra kell törekednie, hogy — főkép a kamaszkorban — az etikai törvényeket az emberi élet természetrajzí törvényei gyanánt állítsa oda. Ez az igazi erkölcsi nevelés, mivel ez hat a tanulóra s gondolkodóba ejti. A jellemet minden tantárgynál, a természetrajznál is kétféleképen
