Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Barcsai Károly: Nemzeti érzés és nevelés
245 tanulás szabadságának kérdésében határozott álláspontot foglaljunk el. A lelkiismeretszabadság jegyében született protestantizmus, amely századokon keresztül harcolt kemény, eredményes harcokat az emberi szabadságjogok kivívásáért és biztosításáért, amely egész életében a tudatlanság, babona, a lelki sötétség minden regiója ellen küzd a világosság bajnokaként a sötétség lovagjai ellen: — ez a protestantizmus, ha csak nem akarja magát megtagadni, köteles minden tőle telhetőt megtenni a tanulás szabadságának intézményes biztosítására. A protestantizmus egyik szerény katonája kötelességének tartotta ezek elmondását. Borsos Károly, Nemzeti érzés és nevelés. A kor szellemének hatása alól senkisem vonhatja ki magát. Az emberek változnak a szerint, amint a kultúra tartalma időnként felfrissül, kiegészül, amint új célok, új törekvések irányítják a nemzedékek akaratát. A haladás új eszméket vet felszínre, új vívmányokkal alakítja át az életet. A feltünedező újabb célok és az elért újabb eredmények új világnézetet teremtenek. Ez a fejlődés törvénye. Tévedés volna tehát azt kívánnunk, hogy ifjúságunk épen úgy gondolkozzék és ugyanazon szokásokhoz, Ízléshez alkalmazkodjék, mint az idősebb nemzedék. De a fejlődés mérhetetlen áramlatában vannak értékek, amelyek minden idők szellemének erőforrásai maradnak: fenntartó és építő örök erőforrások. A szellem és az erkölcs mélységes világában is szakadatlan a változás. De ennek a változásnak is vannak örök mozgató eszméi. Hogy tehát a kultúra tartalma folyton változik, azt egészen természetesnek tartjuk. De komoly aggodalomra ad okot, ha kiveszőben van belőle az az ősi erőforrás, amely fenntartja és nagyranöveli. Nemzetünk zuhanását nagy lelki kisiklás követte. De már ezt megelőzőleg is sok méreg szivárgott nemzetünk testébe. Része van ebben az idegen rontó hatásnak, de része saját erkölcsi világunk meg- lazulásának is. S most, hogy eszmélni kezdünk a valóságra, területi megcsonkításunknál is megdöbbentőbbnek látjuk lelki integritásunk veszedelmét. A magyarnak sok hibája mellett ősi erénye volt mindig a hazai röghöz és a magyar szellemhez való ragaszkodása. Küzdelmes jelenéhez és jövőjéhez áldozatos, dicső múltjából merített mindig erőt. S a nemzet érzés- és gondolatvilága a lelki kapcsolatoknak finom, gazdag
