Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Barcsai Károly: Nemzeti érzés és nevelés
246 hálózatát teremtette meg, melynek nyomában hatalmas művelődési vágy lobogott fel és nagyszerű szellemi és erkölcsi eredmények érlelődtek. Erősebb nemzetfenntartó hatalomnak bizonyult ez a lelki közösség minden politikai és fegyveres hatalomnál. Megtört rajta minden ármány, minden idegenből eredő kísértés. A kenyéradó áldott magyar földnek és a magyar életnek valóban lelkeket összehangoló, csodás ereje van. Ezt az erőt az ideszakadt idegen is érzi. Meg kell győződnie, hogy ezen a földön csak akkor van maradása, ha szíve a honi röghöz húzza, ha lelke összeforr a magyar sorssal. Aki ebbe a lelki közösségbe szívvel-lélekkel nem tud belehelyezkedni, az idegen marad itt mindvégig és sohasem boldogulhat igazán ezen a földön. És most megrendülve tapasztaljuk, hogy az ősök lelkének drága öröksége: a nemzeti érzés, amit mi a szülői házban szívtunk magunkba, ifjúságunk nagy része előtt ismeretlen. Szívük nem nyílik meg amaz eszmények előtt, amelyek évszázadokon keresztül nemzetünk életét áthatották és vezérelték. Mintha nemcsak a kultúra tartalma változott volna meg, hanem a magyar ifjú lelkének alapvonása is. És mi csodálkozva állunk eme jelenség előtt. Mert ha elismerjük is, hogy a nemzetünk életében bekövetkezett nagy változás új feladatok elé állítja ifjúságunkat, de tagadjuk, hogy ezek megvalósításához rideg anyagi gondolkodás és üres lélek vezetne. Tagadjuk, hogy az újabb célok eléréséért nemzeti mivoltunkból kell kivetkőznünk és lelkűnkből a legtermészetesebb érzést kell kiszakítanunk. És mivel a történelem is meggyőz bennünket arról, hogy a szilárd nemzeti öntudat mily megbecsülhetetlen erőforrása a nemzet fejlődésének, kétszeres aggodalommal kell tapasztalnunk ifjaink hazafias érzésének lehanyatlását. Vizsgáljuk meg ezt a szomorú jelenséget a nevelés szempontjából. Kutassuk, hogyan védekezhetnék az iskola a nemzetközi métely terjedése ellenében és hogyan szüntethetné meg a nemzeti eszme iránt nyilvánuló közömbösséget ? Tévednénk, ha az ifjú lélek alapvonásának megváltozásában keresnök a baj okát. A fogékony ifjú lélek ma is a régi és készségesen fogadja magába a nemes eszmék csiráit. Csakis a körülötte és benne fölburjánzó gyomok fojthatják el ezeket a nemes csirákat. A baj ott van, hogy ezek a gyomok most ugyancsak buján tenyésznek és a jobb- érzésű családok házatáját sem kímélik. Sőt annyira elhatalmasodtak, hogy a gyökeres változást már csak az egész társadalmi lélek átalakulásától remélhetjük. Egyedül az iskolától azt nem várhatjuk. A szélső hullámverés után ugyanis az iskola hiába fordult megint régi eszményeihez : törekvéseinek útjába számtalan család lelki eltévelyedése áll. Elsősorban tehát a családi kör levegőjének kell teljesen megtisztulnia, a családok körébe kell visszatérnie az ősi erénynek, hogy az iskola nemzetnevelö hivatásának sikeresen eleget tehessen. A családok körében gyökeret kell vernie annak a szilárd meggyőződésnek, hogy az egyetemes emberi és nemzeti gondolat nem egymásnak ellentmondó, de egymást föltételező fogalmak. Mindenkire nézve a közösség legközvetlenebb és legtermészetesebb alakulata az a nemzet,
