Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Külföldi lapszemle
232 kérdéssel, kezdi az akkori intézmények kritikájával, végül felhívást tesz közé a német társadalomhoz, hogy anyagiakkal támogassa e mozgalmat. ígér és kíván önfeláldozó és lelkes tanári munkát, mely szerető és erős is egyúttal. Mint fiatal emberből, senki sem nézte volna ki a jövendő szervező tehetségét; gyámoltalan, emberkerülő a lénye. Vallástörténeti tanulmányai alapján jut arra a végső következtetésre, hogy az egyénben a megtestesült értékérzet a vallásos élet mozgató ereje. S ha kérdezzük: Mit teremtett hát? 1. Felfedte az emberi élet igaz értékét, mely nem néz rangra vagy vagyonra, hanem csak az egyéni értékekre. 2. Nevelői egyesülést teremtett, önkormányzatot, hol a tanítványok is nevelik egymást. 3. A valódi élet követelményeire hallgat: túlterhelést nem akar, de nem kényelmi szempontból küzd ellene, ő megszünteti a haszontalan túlterhelést, hogy viszont más irányban erősebben vegye a lélekben szunnyadó erőket igénybe. Nem könyvtudást, hanem életre valót kíván adni. 4. Fokozatokat különböztet meg a nevelésben s más módon foglalkozik a 10—12 éves gyermekkel, mint a felnőttebbekkel, mindenkinek megfelelő környezetet akar az otthonban nyújtani, Ez az uj u. n. „otthonok“ igazi célja és jelentősége : a család mellett és helyett ezek az egyéni nevelés helyei. A második cikk Ferriére Adolf tollából van, ki ezt 1919-ben franciául irta meg, mint a nagy pedagógus tanítványa. Szerinte nagy tudású, de még nagyobb erkölcsi érzésű ember Lietz, ki a lényeges kihámozásra törekszik, a tudást értékítéletek szerint rendezi. Leírja e cikk Lietz tanítását, azt a szellemet, mely e „Heim"-okban leng, különösen érdekes az ájtatosságok erkölcsnemesitő hatása, melyekben a koráléneklés és hétköznapon erkölcsnemesitő szép müvek felolvasása, vasárnap szent beszéd szerepel. Nappal Lietz a növendékekkel dolgozik a mezőn, kertben; emellett öt órát is tanít, este ájtatosságot tart, végül éjjel kettőig is levelezését intézi e nagy energiával bíró férfiú. Benne a hit tartja a lelket: bizalom a gyermekekben, mert véleménye szerint nincs rossz gyermek, mert a rossz természetellenes. Természetes, hogy ilyen nevelőmestemek igen nagy volt a hatása a tanulókra és tanítókra egyaránt. Rein Vilmos, jénai professzor emlékezik meg ezután róla, arról az időről, mikor még szemináriumának tagja volt. Itt rövid idő alatt belehatolt a pedagógiai irodalom mélyébe, majd osztálytanitást is biztak rá, asszisztens is lett. Amilyen jó volt az elméletben, olyan kiváló a gyakorlatban. így felkészülve ment önálló útjára. Rein kifogásolta Heimjaiban, hogy nincsen családanya, sem hozzá méltó segítőtársak; az ő tanácsára választották szét a különböző évfolyamokat, illetve különböző korú gyermekeket külön otthonokba. Persze hátránya volt ennek, hogy a mesternek szét kellett erejét forgácsolnia s igy hatása kisebb volt. Meissner Erich, tanító munkájáról ir, melyben az vezette, hogy mint gyermek úgy érezte, értelem nélkül kínozták, a humanisztikus nevelésben sok fölöslegessel terhelték a tanulót. Előtte társadalomtudományi és kulturtörténelmi nevelés ideálja lebeg, főtárgya a történelem (amit nálunk Schneller hangoztat neveléstani elveiben), az irodalmi
