Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom

227

önérzettel mondja itt az iró, hogy „nincs a kort tárgyaló neveléstörténeti munka, bármily nyelvű legyen, mely elhallgatná Sárospatak nevét." — Ugyancsak felemelő tudat az is, hogy a nevelés másik nagy apostolával, Pcstalozzival is közvetlen viszonyt teremtett a magyar pedagógiának egyik halhatatlan egyénisége.

Brunsvik Teréz grófnő, ki Pestalozzi yverdoui előadásain szivta magába a nagy reformeszméket, a népneveléshez szükséges szociális érzéket, amit a lelkes honleány itthon azután olyan magasztos módon fordított hazánk javára.

De összefüggő egészében a III. részben tárgyalja e mű a magyar viszonyokat. Itt is az előbb vázolt módon, az egyes korok vezetőszellemeinek idevonatkozó művei, gondolatai alapján, a filozófiai és történelmi viszonyok vázolásával dolgozza ki a kor rajzát. Közvetlenül juttat itt is Pázmány, Káldi, Apáczai, Bethlen, Mikes, Bessenyei, Kazinczy gondolataihoz, hogy ezek alapján tiszta és hű képet kapjunk a protestáns és katholikus iskolák életéről és működéséről, erényeikről és hibáikról. Behatóan tárgyalja az igen nagy jelentőségű Ratio Educationis-t, kimutatja ennek eredetiségét s fájó szívvel szól annak hatástalanságáról, arról a bántó közönyről, mellyel azt a külföldi pedagógiai irodalom agyonhallgatta. A sorok közül kiérezzük az „élet kapujáéban csüg- gedező, azon hiába zörgető magyar nemzet nagy tragikumát, azt, hogy időnk és erőnk java történelmünk egész folyamán a Nyugat védelmében használódott el s ez a Nyugat mindig, még akkor is, ha a szellemiek terén korszakalkotót teremtettünk, rideg közönnyel zárkózott el előlünk. Ez a sors még szembeötlőbb a „második haza“, Erdély művelődés- történetében ; ennek neveléstörténetével fejezi be a szerző nagyarányú müvét.

Az előszóban az érdemes iró „erősen alkonyodé" életkorát említi. A mű áttanulmányozása után ezzel kapcsolatban koszorús költőnknek, Arany Jánosnak legremekebb alkotásaira, késő öregkorának hervadhatatlan virágaira, az „Oszikék“-re kell gondolnunk.

Amilyen ragyogó kincse a magyar irodalomnak az „Oszikék"-et tartalmazó „kapcsos-könyv", olyan múlhatatlan értéke a magyar nevelés- tudománynak ez a mű. S mikor megjelenéséért írójának hálás köszönetét mondunk, kérjük a magyarok Istenét, hogy azt az említett alkonyt minél hosszabbá és minél verőfényesebbé tegye !

Budapest. Dr. Zelenka Margit.

Harsányi-emléklapok. Sárospatak, 1928. Kiadja a Sárospataki Ref. Lapok szerk. 51. lap.

Múlt számunkban még elismeréssel emlékeztünk meg a java férfikorában lévő Harsányi búzgó irodalmi munkásságáról s ma, im, a halála alkalmából kiadott Emléklapokkal kell foglalkoznunk. Az elmúlás szele elhervasztotta élte virágát. A döbbenet tükröződik e kis emlékfüzetből s az elköltözött nagy tanár iránti részvét, szeretet, mely kartárs, felettes hatóság s tanítvány szívében, száján megfogamzott. A végtisztességtétel beszédeit is magában foglalja e kis füzet. Szomorúan látjuk, hogy sok szép terve maradt kidolgozatlanul. Nagy veszteség a halála a prot. tudományosságra. Gulyás József.