Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 1. szám - Dr. Törös László: Két új német középiskola-tipus
18 népek művelődési kincsét csak az illető nyelvek elsajátítása révén lehet tökéletesen megismerni. Minden megértés és felfogás csak az anyanyelven keresztül (In der Muttersprache) lehetséges. A nyelv csak szerszám (Werkzeug), csak arra való, hogy azoknak, akikből kutatók lesznek, egy-két nyelv megtanításával az útat megnyissuk a tartalomhoz, a lényeghez. Az iskolát nem lehet lefoglalni tulnyomólag a nyelvek számára, úgy sem képes azt tökéletesen megtanítani, csak alapokat rak le, ösztönzést ad. A mai felsőbbiskolaí fajok (Gimnázium, Reál- gimnázium, Főreáliskola) mellett tehát még egy „német nemzetibb“ felsőbbiskolát kell alapítani, amely az eddigieknél jobban az anyanyelvre támaszkodik s csak egy idegen nyelvet tanít. ■Érdekes a megoldása, amit azóta felkaptak, sokat hangoztatnak: nem kell feltétlenül külön szervezni e fajt a többi intézettől, hiszen jóformán csak nyelvi különbség van, hanem ezeket össze kell vonni többágú (,,mehrspitzige“) intézetekké, igy a tanárt és taneszközöket is jobban ki lehet használni, a tanulóknak módot nyújtanak a másik ágazatbeli nyelv stb. hallgatására. Annyira megy felfogása, hogy önálló német felsőbb iskolát (Einspitzige Oberschule) nem is engedne felállítani. Kis és középvárosokban koedukáció elvén kívánja megvalósítani. Az Aufbauschuléról azt mondja: Feladata a főiskolai pályára elő- késziteni azokat, akik helyi és egyéb okokból nem léphettek át idejében középiskolákba. Főleg a sik földművelő vidékre (das platte Land) gondol vele s internátussal látná el. E népközépiskolával kapcsolatban olyan berendezéseket is szeretne, mely lehetővé tenné az életből, kereső pályáról jövő „öreg gyerekeknek", felnőtteknek, a gyors előrehaladást. A felsőfok itt is Ugyanúgy tagolódjék, mint a nemzeti középiskolákban, hogy a tehetség-irányokat kielégíthesse. Nemcsak a tanítói pályára előkészítés volna a célja, de úgy gondolja, hogy igen fontos szolgálatokat tehet e tekintetben is az új faj. Karsen, akit az elszánt iskolaújítók képviselőjeként ismernek Németországban s aki a legvadabb — más szót nem tudok rá használni — újításokra is, minő a hamburgi típusu Gemeinschaftschule, himnuszt zeng, „Die deutsche Versuchschulen der Gegenwart" c. emlegetett dolgozatában* elfogadja az Oberschulet, de az Aufbauschulét elveti (112. 1.) Binder a régi iskola szószólója volt, aki lényeges újításokra, különösen a tudományos előképzettség lefokozására nem hajlandó. így ő elveti a német gimnáziumnak is nevezett Oberschulét, de kívánja a nép számára az Aufbauschulét (83. 1.). A 95. lapon felcsattan a lényege : „Nur eine Fremdsprache!" Csak egy idegen nyelvet! Voss, aki hivatásához képest inkább a leányoktatással foglalkozik, szintén kitért e kérdésre, s ő érdekes, mindtől elütő színezetet adott a népközépiskolának (130, 1.). Szerinte a népiskola hetedik vagy nyolcadik évére támaszkodnék az Aufbauschule, hol a német mellett egy idegen nyelv jönne. Két év múlva két ágra szakadjon : ,,a) Deutsche Oberschule (mit Wirtschaftskunde), b) deutsche Erziehungschule (mit Erzie* Leipzig, Dürr kiadása 1923.
