Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 1. szám - Dr. Törös László: Két új német középiskola-tipus

17

De még ez ellen is lehetnek — úgymond — erős kifogások: a támadások főleg két oldalról jönnek. Az egyik oldalon attól félnek, hogy e nemzeti középiskolától adott műveltség nem éri el majd a többi intézetbeli színvonalat, különösen az egyetemi körök nem lesznek megelégedve egy kötelező idegen nyelvvel. Itt megint két ágra szakadnak a kívánságok, egyik a franciát, másik az angolt akarja inkább. Helyi érdekeltségek is közrejátszanak: északnyugaton nagyobb szükség van angolra és spanyolra, délen franciára, keleten szlávra. így az iskola- változtatás is óriási nehézségekbe ütközne. Ezért is, de meg tudományos jelentőségénél fogva ajánlják nagyon sokan, hogy az első osztálytól fogva tanítsák kötelezőleg a latint, melyhez szabadon választhatnak később egy-egy élő nyelvet. Ha most már a tanuló olyan intéz tbe kerül, ahol pl. az ő franciája helyett angolt tanítanak csak, könnyebben győzhetné le az akadályokat, mert kevesebb osztály anyagát kellene pótolni. Az egyes intézetek is tartsanak külön kurzust az ilyen átlépők számára, ne pusztán magánszorgalmára legyen utalva. Különös reménységeket fűztek a latin nyelvhez azért, mert remélték, hogy igy az egyetemek ellenkezését is leszerelik,

A másik kifogás nem lényegbe vágó, de azért magyar vonatkozásainál fogva is érdekelhet bennünket: félő, hogy az eddigi iskolák, melyek nagyobb feladatokat állítanak a tanulók elé, elnéptelenednek; mindenki a könnyebb uj középiskolába fog özönleni. Amellett a városok is szívesebben állítják ezeket, mert nem kerülnek olyan sokba. Némelyek mosolyogtak ezen: a „győzzön a jobb“ elvének megvalósulását látják benne; a probléma mindazonáltal komolyabb. Mások a szervezési lehetőségek megszorításával akartak ez ellen védekezni, pl. annak kimondásával, hogy csak a régi tanítóképző intézetek helyébe, vagy olyan községekben, városokban szabad alapítani ilyen új típust, ahol más középiskola nincs. Különben néhány évi kísérlet meg fog győzni a tennivalókról.

íme itt van már előttünk a kétféle faj: az Aufbauschule és a Deutsche Oberschule, vagy ahogy latin alapja miatt kezdték nevezgetni: Deutsches Gymnasium (Freitag, Hildebrand).

Jött a nagy birodalmi konferencia. Ott az általános, iskola-egysé- gesitési kérdésekhez öten tartottak előadást. Binder, stuttgarti profeszor, Karsen, berlini igazgató, Kerschensteiner, müncheni városi iskolaügyi főtanácsos, Voss, kölni líceumi igazgató, Tews, berlini tanitóegyesiileti főtitkár. Ezek közül egészen külön áll klasszikus mélységével és nyugalmával a fényes elméjű Kerschensteineré, aki egy hosszú élet alapos elméleti tudásával és gyakorlatával, általános tételeket szögezett le a konferencia számára. A többi mind különleges irányt képviselt: Tews, a róla is nevezett két uj iskolafajt iktatja be negyedik fokon tervébe. „Die Oberschule" cim alatt (Die Reichsschulkonferenz 1920. — 154. 1.) azt mondja, hogy a középiskola a tudományos hivatások s a főiskola követelményei szerint alakul. Az ó-nyelvek tanulását azonban lényegesen meg kell szorítani, minthogy „a mai viszonyok közt jelentőségük igen kevés.“ A valódi humanisztikus képzést nem is lehet egy népre és időre, az antikra szorítani. Tévedés, — mondja — hogy az idegen