Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Imre Sándor: A köznevelés és az iskola
215 de azok a szervek, amelyek az egyes emberre hatnak, együttesen teljesítik reánézve a nevelés kötelességét; a közösség, a nemzet pedig éppen tagjainak sokféle életviszonyai miatt, csak az egész szervezet minden részének egybehangzó, egyaránt kiegészítő munkájával kapja meg mindazt, amire a nevelés terén szüksége van. Akár az egyest, akár a nemzetet nézzük, feltétlenül helyes az a megállapítás, hogy a köznevelési szervezetnek mindegyik tagja csak egy-egy részét végzi a nevelés munkájának, ezért egyiket sem lehet a többitől a valóságban mereven külön választani. Akkor is, ha csak egyiket vagy másikat akarjuk minden oldalról megfigyelni és evégre gondolatban mintegy elkülönítjük, mielőtt magában részleteznők, észre kell vennünk, hogy számtalan kapocs fűzi egybe a többivel; s minél alaposabban megismerjük, annál tisztábban látjuk, hogy ezek a kapcsok milyen erősek. Ez a kapcsolat a nevelés természetéből következik: a nevelés a különféle hatások egybefoglalása, egy irányba terelése, tehát bármelyik ponton áll is egy-egy nevelő, akár vesz tudomást a többiről, akár nem, azok mindenképen hatnak reá s ő is azokra. Minél határozottabban számbaveszi a többit, annál inkább érvényesülhet maga is, mert felhasználja a segítséget, amelyet kaphat és számol az akadályokkal, amelyek útjába kerülnek a többi nevelő részéről. Ugyanígy a nevelés különböző szervei is csak egymást és magok helyezetét ismerve végezhetnek jó munkát. A család csak akkor, ha az együtthatókra állandóan gondja van s tisztában van az alapvető hatások távolba nyúló erejével, de egyszersmind a családi nevelés korlátáival is. Valamely nem nevelési célzatú, de alakításra törekvő szervezet (pl. az igazságszolgáltatás, a hadsereg, a párt stb.) alakitó hatását csak olyan szervezők és tisztviselők érvényesithetik, akik az emberek alakításában részes minden tényezőnek, közviszonyoknak s a szorosan véve nevelésre rendelt intézményeknek a hatását számba veszik és felhasználják. Önként érthető tehát, hogy egyetlen intézmény sem zárhatja el magát a rokon célzatú többitől, különösen az nem, amelyiknek egyedül a nevelés a rendeltetése, t. i. az iskola. A nevelő hatások többi csoportjával való összetartozást az iskolán szemlélhetjük legélénkebben. Ekként az iskolára nézve az az első kérdés : hol a helye a nevelés többi szerve között. 2. Az iskola helye a köznevelés szervezetében. Ha az iskolai nevelés kérdéseit akarjuk részletesen tisztázni, ez azt jelenti, hogy a nevelés szervezetének többi tárgyával nem foglalkozunk, de azt nem jelenti, hogy azokkal nem törődünk. Az iskolának az egész szervezetben levő helyét a többi szervvel való viszonyának ismerete nélkül nem is lehetne meghatároznunk. Három szempontból kell néznünk ezt a viszonyt: először a nevelés hosszú folyamatában az egymás után szempontjából, másodszor az egyidejű hatások útjára s harmadszor a tervszerűség mértékére való tekintettel. Nem egyik vagy másik iskolafajra gondolunk most, hanem általában az iskolára: az idegenek részéről történő rendszeres nevelés helyére. Az iskola a növendéket olyankor veszi át, amikor azt nemcsak
