Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Imre Sándor: A köznevelés és az iskola
216 az átöröklés határozta meg, hanem már a családi élet és egyéb körülmények is nagy mértékben alakították és éppen az első benyomások erejénél fogva a további alakulás irányát megszabták. A nevelésnek abban az első szakaszában a családnak kei! a hatásokat egybefognia, ezért azt mondhatjuk, hogy az iskola arra a talapzatra épit tovább, amelyet a család épített az átörökléssel kapott talajra. Amikor pedig az iskola elbocsájtja a fejlődő embert, a tervszerű hatásoknak még mindig van tere, de ezek csak olyan mértékűek és irányúak lehetnek, amilyet az iskolai nevelés eredménye megenged. Eszerint a fejlődés menetét tekintve az iskola középen áll az alapvető családi nevelés, meg a befejező önnevelés között. Ha pedig csupán az iskolai nevelés idejére gondolunk, úgy látjuk, hogy az iskola igy nézve is középen áll az iskolázás korszakában érvényesülő sokféle, szándéktalan és tudatos hatás között. A családi nevelés eredményére épit, az építéshez széles körből hordja össze az anyagot, munkájának részleteit és eredményeit nem egyedül saját szándéka és ereje határozza meg, hanem abban az ember fejlődésének a családon és iskolán kivül levő, egyidejű mozgatói is részesek. S mindezek hatása az iskolához fut össze : az iskola hatása teszi fogékonyabbá vagy érzéketlenebbé a növendéket egyéb hatások iránt, a növendékek érdeklődése az iskolázás közben felélénkült és kiterjedt s ez a közélet és a társadalmi élet számtalan benyomásának nyit tág kaput és valahogyan visszahat arra, hogy a növendékek az iskolával milyen viszonyban legyenek. Az iskola egyébként is befolyása alatt van a környezetnek (pl. kisvárosi és nagyvárosi iskola eltérései), ennek hatásai rajta keresztül is érik a növendékeket, (pl. az ískolánkivüli magatartásért is az iskola számoltatja); az iskola szervezete egyenesen biztosítja is a teret különféle környezeti hatásoknak (pl. az iskolai nevelők és tanulótársak sokasága s az öntudatlanul tovább adott hatások sokfélesége által); a család hatása is tart, sőt ekkor a családi hatás nagy mértékben az iskolai hatással kapcsolódik, néha egyirányban, néha ellentétesen, sőt ellenségesen is. Ebben a korszakban a növendékre nézve az iskola a legfőbb, mert az iskola szabja meg élete rendjét, teendőit, ez alakítja lelkűletét, ad tartalmat gondolkodásának és mond róla a további életére kiható Ítéleteket. Az iskola, valamilyen módon minden növendék alakulását meghatározza; mindenféle hatásnak az útja ekkor vagy az iskolán visz keresztül vagy az iskolai hatás útjával kereszteződik; az egyidejű hatások között tehát valóban az iskola van középen. Két tény mutatja tehát, hogy az iskola a köznevelés szervezetében középen van: a fejlődés menetében az iskoláé a középső szakasz s az egyidejű hatások csak vele vagy ellene, de minden esetre általa érvényesülhetnek. Azonban középponti helyzetét a harmadik szempont igazolja csakugyan. Ez is tényre figyelmeztet, de egyszersmind követelményt is tartalmaz. A tény az, hogy az iskolának — mindazoknak az intézményeknek, amelyeket ezzel a szóval nevezünk meg — bizonyos fensöbbsége van más nevelők fölött: hivatalos szervezete jogokat ad neki a növendékkel, a családokkal, minden Ískolánkivüli tényezővel szemben; az iskola az elismert, hivatalos szerve a nevelésnek. Ez a
