Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Papp László: Az Országos Református Tanáregyesület közgyűléséről
211 A közoktatásügyi miniszter úr képviseletében megjelent dr. Wajdin- ger Gyula, a közokt. minisztérium V. ügyosztályának vezetője. Dr. Ravasz László képviseletében megjelentek dr. Imre Sándor és Hamar István theológiai tanár. A budapesti ref. egyház képviseletében dr. Szászy Béla, a dunántúli egyházkerület nevében dr. Balogh Jenő főgondnok; Budapest székesfőváros polgármestere képviseletében dr. Szlovák Pál tanácsjegyző, az Orsz. Középiskolai Tanáregyesületet dr. Madai Gyula, Szőts Gyula és dr. Nagy Pál képviselték ; az evangélikusok * részéről dr. Szelényi Ödön és dr. Szigethy Lajos, a katholikus tanárok részéről dr. Lechner Tibor jelentek meg. Dr. Antal Géza püspök és Petri Pál közoktatásügyi államtitkár levélben üdvözölték a közgyűlést. Az üdvözlő beszédek sorából kiemelkedtek Imre Sándor szavai. Beszéde elején kifejezte, hogy mennyire szeretett volna jelen lenni Ravasz László s ha csak egyetlen módja lett volna rá, elhárította volna az akadályt, de hivatalos kőrútjának programmját megváltoztatnia nem lehetett, — Azután arról beszélt, hogy az Egyesület gyűlésein elhangzott beszédek, főképpen az elnöki megnyitók, milyen termékenyitöen hatottak rá mindenkor. S ha a múltra nézve az a vélemény, hogy a magyar ref. tanárság összetartására ez Egyesületnek nagy hatása volt, úgy ez a jövőre nézve még fokozottabban fennáll. Egy nagy védekező munkára kell szervezkednünk azokkal a külső hatásokkal szemben, amelyek az iskola erejét lépésről-lépésre gyengítik. Az iskola körül olyan tényezők szaporodnak, amelyek az ifjúságnak az iskola által való irányítását nem mozdítják elő. Mennyi szervezet van, amelyek sokszor ugyan üdvös célok szolgálatára, de az iskola kezéből ki akarják venni a növendékeket. (Pl. testnevelési s egyéb szervezetek.) Már pedig minél többen akárják vezetni az ifjúságot, annál nehezebb feladat vár az iskolákra. Átalakulóban van az iskolai élet, tehát ügyelni kell, hogy a különböző egyesületek igyekezzenek ugyan a maguk tagjait erősíteni, de azért mégis csak az iskola tudjon vezető és középpont lenni. — Ha nem tud, akkor az iskola lehanyatlik s méltán vethetik szemére, hogy csak oktató, csak ismeret- közlő s nem nevelő intézmény. — Aki a jövő feladatait látja s azokra rámutat, mint ez Egyesület elnöke, sokszor megelőzi a reakciót. Látnunk kell, mennyi veszedelem fenyegeti a nemzetet s éppen e miatt össze kell fognunk. Ez az Egyesület mindenkor kinyújtotta a kezét, hogy megtalálja azokét, akik ugyanannak az ügynek szolgálatában állanak. Szászy Béla, a budapesti egyházközség gondnoka kiemeli azt a kapcsolatot, amely az egyház és iskola között van. A ref. egyháznak mindig két szimbólum volt a kezében: a szent Biblia s a tudomány égő fáklyája. Amaz jelenti a kijelentésen alapuló lelkíismeret-szabad- ságot, ez a felvilágosodás, a gondolat szabadságát. A kettő összeforrott egyházunk életében. A templom mellett épült az iskola mindig. Azt akarjuk, hogy a nemzet büszkesége legyen az az ifjúság, amely az iskolából kikerül. Az ifjúság olyan, mint az iskola, az iskola pedig olyan, mint amilyen a tanári kar. Életünk sok szomorú jelensége