Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 6. szám - Dr. Papp Ferenc: Jelentés az Orsz. Református Tanáregyesület 1927–28. évi működéséről
204 tünk a múltba, ennek küzdelmeiből, eredményeiből erőt, kitartást merítettünk a jövőre. A jubiláris esztendő után következő idő, az 1927—28-ik év tartalmával a magyar közoktatásügyet, közelebbről a református tanügyi szervezetet, ezeknek munkásait, vitális érdekeit érintő eseményeivel, éppoly emlékezetes lesz a magyar református tanárság annaleseiben, mint jubiláris évünk. Az 1927—28-ik évben adta ki közoktatásügyi kormányunk a középiskolai Tanterv és Utasítást, megtörtént a várva-várt státusrendezés, a negyedik Budapesti Országos Zsinat I. ülésszakában módosította az Egyházi Törvények V—VI. törvénycikkét és végül az iskolai év végén gyűl egybe az Egyetemes Tanügyi Kongresszusra. Az Utasítás nemzeti és általános kulturális célkitűzéseivel, korszerű alapelveivel, emelkedett szellemével kétségtelenül jótékony hatással lesz középiskoláink fejlődésére, de egyesitő tendenciája vájjon nem veszélyezteti-e a református iskola történelmi szellemét, nevelésűnk sajátos erejét és színét, amely szellem, sajátos erő és szin nemzeti kultúránkat a múltban jellegzetesebbé, határozottabbá és individu- álisabbá tette. Aggodalmunk a drága örökségért indította igazgatóságunkat arra, hogy egy református középiskolai tanterv és utasítás kibocsátása érdekében az Egyetemes Konventnél ismételten szót emeljünk. Fel- terjesztésünkben reámutattunk ily tanterv és utasítás nagy elvi jelentőségére, gyakorlati előnyeire, egyben felajánlotta igazgatóságunk szives készségét e tanterv és utasítás kidolgozására. Ez év történetének második kiemelkedő mozzanata státusrendezésünk. Állami karfásaink státusrendezése az állami tisztviselőkével egy- időben történt, a mienk pedig a státusrendezés után csak hónapok múltán és ismét hónapok múltak el, mig az illetmények az új rendezése folytán előállott különbözetekhez hozzájutottunk, sőt van kategória, amelynek e különbözetek e mai napig sem folyósittattak. Ha e késedelem okát vizsgáljuk, azt nem kereshetjük közoktatásügyi kormányunk avagy egyházi íntézőségünknek a magyar református tanárság iránti esetleges közömbösségében, hiszen a 9000—1927. számú rendelet kimondja az azonos elbánás elvét, egyházi intézőségünk is szivén viselte és viseli érdekeinket. A késedelem oka nyilvánvalóan az, hogy az állami fizetéskiegészités elve nem országos törvényeken, hanem rendeleteken nyugszik és minden fizetésrendezés alkalmával a fizetéskiegészités mérve és módja ujonan állapíttatik meg, amelynek irányelveit nem törvények írják elő, hanem legjobb esetben a múlt gyakorlata. E rendezetlen jogi helyzetnek a késedelem mellett az a súlyosabb következménye, hogy téves megállapítás, sérelem esetén kétséges a jogorvoslat, nincs fellebbezési fórumunk, a közigazgatási bíróság ugyanis csak országos törvények alapján Ítélkezik, a mi fizetés kiegészítési sérelmeinkkel érdemileg nem íoglalkozhatik. A nem állami tanszemélyzet fizetéskiegészitő államsegélyét megállapító rendeletnek, valamint e rendelet alapján fizetési osztályokba és fokozatokba történő beosztásának több hónapos késedelme érthető
