Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Külföldi lapszemle
189 felhasználni. Ebben két momentumot kell kiemelni: egyik az értelmi felkészültség, gondolati tartalom, fogalmak, ítéletek, gondolkodó képesség stb., másik az a képesség, hogy értelmünket helyesen tudjuk használni. Nemcsak az nem intelligens, aki nagyon keveset gondolkozik ott, ahol több gondolkozással jobb eredményt lehetne elérni, hanem aki túlsókat töri a fejét, mikor kevesebb töprengéssel hasonló, vagy jobb eredmény is elérhető. Érdekes az a megállapítás, hogy az intelligencia maga tudatos lelki működés ugyan, de az adott esetben az épen felhasznált eszközök kiválogatása a személyiség mélységeiben öntudatlanul megy végbe. Újabban nagy súlyt helyeznek a gyakorlati intelligencia kutatására, mert kiderült, hogy annak az életben sokkal nagyobb szerepe van, mint az elméleti intelligenciának. Az elméleti intelligenciától pedig közvetlen gyakorlati rendeltetése különbözteti meg. Ezért mindig konkrét, bonyolult, mig az elméleti általánosító, egyszerűsítő. A tervezés nem meríti ki a gyakorlati intelligencia lényegét. Azt végre kell tudni hajtani és ezért a helyzet pillanatnyi követelményeihez kell idomítani. Az elgondolást minden részletében fel kell áldozni tudni, ha kell, a megvalósulás feladatának. Csak akkor lép közre ismét a gondolkozás a maga eszközeivel, mikor a dolog megakad. A gyakorlati intelligenciából teljesen hiányzik a belátásra való törekvés, A. Argelander: A környezet hatása a gyermek nyelvi teljesítményére címmel hoz egy pár adalékot az ismert témához. A tehetségvizsgálatoknál megállapították a beszédesebb gyermekek előnyét a többiek felett. Szegényebb és jobb módú, falusi és városi gyermekek eltérést mutatnak szókincsükben és annak használni tudásában. Azonban nem első sorban a szülők társadalmi helyzete, mint inkább műveltsége és főképen a gyermekkel való foglalkozás mértéke döntő, kik foglalkoznak vele, felnőttek-e vagy idősebb testvérek (az egyetlen gyermek előnye) ? Játszótársak, társaság, olvasmányok, távolabbról színház, mozi, utazás stb. hozzájárulnak a beszéd fejlődéséhez. Persze mind ezekben a jobb módúak előnye kézenfekvő. Az iskolában bizonyos nivellálódás áll be az iskolanyelv kialakulásában, de mig a kedvező nyelvi környezetben élő gyermek ezt a nyelvet csak az iskolában használja és attól mind jobban függetleníti magát, addig a kedvezőtlen környezetben növő gyermek az életben is ezt a tanult iskolanyelvet használja és nyelvi fejlődése ezen a fokon megmerevedik. 0. Kroh, tübingai egyetemi tanár a pubertáskor értelmi fejlődéséről ir, Erre kevés gondot fordítottak a testi-lelki emóciók megfigyelése miatt, mely heves jelenségek ezt a fejlődési korszakot jellemzik. E korban nagyarányú differenciálódási folyamat indul meg a gyermekek között. Fiuk-lányok falusiak, városiak különbsége, szülök különböző társadalmi helyzete, különböző iskolafajok elkülönítő hatása ekkor jelentkezik. E differenciálódás oka nemcsak e külső jelenségekben keresendő, hanem első sorban ama folyamatban leli magyarázatát, mely ekkor folyik le, t. i. a kifejlődő ifjú nevelése mind jobban az egyéni hajlamainak megfelelő önképzés folyamatába megy át. Érdeklődési köre átalakul. Törekvése nem az ismeret sokféleségére irányul, mint inkább alaposságára. Érdeklődését nem a dolgok, hanem az emberek kötik le.
