Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Külföldi lapszemle
188 küzdhetetlen határa van, amely a nevelés feladatának az emberi teljesítő képességen messze kimagasló fenséges voltában áll. Az igazi nevelés nem szoritkozhatik az elérhetőre, mert az elérhetőt csak úgy lehet elérni, ha magunkat odaáldozzuk az elérhetetlenért, a nevelés ember- feletti örök eszményeiért. Ez egyetlen igazi határ felismerésében nem kell meghátrálni a nevelés reformjának egyéb külső és belső akadályai előtti K. Schieke az iskolába lépő gyermekeknek tehetség szerint, csoportosítására a számismeret megvizsgálását ajánlja, mint ami igen gyors áttekintést tesz lehetővé és az erre vonatkozó általa is végzett kísérletek szerint igen nagy mértékben megbízható is. Egyéni intelligencia megállapítására nem alkalmazható, de csoportok alkotására feltétlenül megfelel. Th. Voss a gyermeki vallásosság kialakulásáról ir. Ismerteti idevonatkozó kísérleteit, melyekkel a különböző korú gyermekek vallási képzetvilágát vizsgálta meg. Eredményei azt mutatják, hogy kb. a 10. évvel kezdődik a vallási fogalmak nagyobb megértése és ettől kezdve erősen fejlődik tovább. Azelőtt is van vallásos élete a gyermeknek, de a fogalmi tisztázás itt is az iskola munkája. Legnagyobb haladás az I. o.-ban történik, de a konkrétizáló jelleg nem törlődik le. Az imádság célja utilitarisztikus ugyan nála, de imádkozik. Vallásos élete az iskolai idő alatt nem tudatos, de valóság. Kár, hogy a nagy többség előbb kerül ki az iskola nevelő hatása alól, mielőtt öntudatos vallásossága kifejlődhetnék. Az ilyenek gondozása fontos feladat, mert a legkritikusabb időben fenyegeti vallásos életüket a hitetlenség, a miszticizmus, vagy a mágikus vallási felfogás. A kedvező körülmények között fejlődő ifjú vallásossága is sok zökkenőn keresztül alakul ki. O. Bobertag „A gyakorlás hatása a tehetségvizsgálatok eredményére" címmel speciális vizsgálatok alapján arra az eredményre jut fejtegetésében, hogy semmiképen nem befolyásolja az efféle vizsgálatok eredményét az a körülmény, ha egyes gyermekek már előbb átestek ilyen vizsgálaton. Megjegyzendő, hogy a kísérlet alkalmával két év telt el a két vizsgálat között. Ellenben természetesen sokkal jobb eredményt érnek el a tanulók, ha közvetlen az első próba után (a helyes megoldás megmagyarázása alapján) történik a második kísérlet. Kisebb közlemények között egy, az Ifjú Németország nevű ifjúsági mozgalom kiállításáról számol be, amelyen az ifjú társadalmi helyzetét, szabad idejének felhasználását és kulturális tevékenységét ügyesen csoportosított kimutatások és tárgyak szemléltették. A januári számban W. Stern értekezése foglal helyet „Az intelligencia elméletéhez" címmel. A szélsőséges felfogásokkal szemben kifejti, hogy az intelligencia sem nem merev egyöntetű képesség, sem nem különböző tehetségek aggregátuma, hanem a személyiség „össz- nivója", általános képessége. Az egyes diszpozíciók közös összetartozásuknál és egymásra vonatkozásuknál fogva érzéki személyes egységgé folynak össze. Külön tehetségekről beszélni: tudományos elvonás. Az ember lelke sokféleségben nyilatkozik. Eddigi intelligencia-meghatározását módosítja. E szerint intelligencia az az általános képesség, amellyel értelmi felszerelésünket új követelményekkel szemben célszerűen tudjuk
