Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 4-5. szám - Hazai és külföldi irodalom

181

a parszi, a héber prófétai, a keresztyén (kath.) s a prot. vallások. A 110 oldalra terjedő mü értékéről már a hely is, ahol bemutatta a szerző, előre kezeskedett. Most pedig látjuk, hogy a problémát igen sikeresen oldotta meg. Mert helytelen mindent a gazdasági haszonból levezetni. A keresztyén vértanuk, a gályák rabjai ugyan milyen anyagi haszonért is ragaszkodtak hitükhöz ? Igaza van a szerzőnek: nem lehet a lelki őreket kiküszöbölni a történelmi változások okaiból. A becses könyvet Jegyzetek s Névmutató zárja be. (Rácz Lajosnak egyébként egy másik müvét fogadta el most kiadásra az Akadémia, a Rouszeau életét.)

Gulyás József.

9. „Szülők könyve.“ Zimmermann Ottó könyve nyomán átdolgozta Körösi Henrik (Egyetemi nyomda, Budapest, 1928).

Jeligéje: „Szeressétek gyermekeitek országát, Mert ez a szeretet uj nemességet kölcsönöz nektek." (Nietzsche.) Szeretet a gyermek iránt sugárzik a kedves 104 oldalas könyvből, mely elsősorban is a szülőknek szól, kiknek kezébe a legmelegebb ajánlással tehetjük, de természetesen nagy haszonnal és élvezettel fogja forgatni, aki pedagógiával foglalkozik, akár tanító ember, akár más. A szülői házzal való együttműködés fontosságát állandóan hangoztatjuk mi tanárok, de bizony eddig nem nagyon találtak szavaink megértésre. Ilyen könyvek nagyban hozzáfognak járulni a kölcsönös megértés ápolásához és felkeltéséhez, ahol még erre van szükség.

Medici Lorenzóról szóló anekdotával kezdi, ki legdrágább kincseiként gyermekeit mutatja vendégének, majd alapelvnek kimondja, hogy a gyermeket mint egész embert kell kezelni, kit komolyan kell nevelőjének vennie. A nevelésben sem túlzásnak, sem hanyagságnak nem szabad előfordulnia. A nevelő tekintélyét össze kell egyeztetni a gyermek szabadságával : járjon a gyermek a maga utján, de a nevelő óvó keze álljon fölötte. Öröklött hajlama vezesse elsősorban a tanulót. Bizony a nevelés igen hálátlan feladat, hálára ne is számítson, aki ezzel foglalkozik. A gyermek lényege az önzés, tehát önfegyelmezésre szoktatandó, s ebben a felnőttek jó példája irányítsa (a szülő, tanító vigyázzon minden szavára, cselekedetére, mert a példa nevel legerősebben.) Az engedelmesség viszont a jó nevelés próbaköve, erre szükség van, mert bár a szabadságot hangoztatjuk állandóan, a társadalom is megkívánja az engedelmességet, ehhez jókor hozzá kell már szoknia a gyermeknek. Engedelmesség azonban ne jelentse azt, hogy a gyermek akaratát letörjük, belátás és szeretet vezessen, tulnehezet ne kívánjunk tőle; kevés parancs és tiltás hangozzék el, kiadott parancs teljesítését azonban azonnal és teljesen megkivánjuk.

Nem ígérgetéssel és fenyegetéssel kell hatni, önuralommal példát nyújtva többre megyünk, de legyen a szülők között összhang, nehogy egyik a másik rendelkezését lerontsa, nehogy az apa mint valami mumus álljon gyermekei előtt. Ha a kicsi dacos, hagyni kell, hadd dühöngje ki magát, felindult állapotban ne kinvánjuk tőle, hogy bocsánatot kérjen. Hazugságot ne neveljünk szigorral és félelemkeltéssel gyermekünkben, ha bizalommal van irántunk, nem fejlődhetik ki benne általában ez a