Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Hazai és külföldi irodalom
175 kalauz, mely biztos Ariadne-fonalul szolgál a francia regényirodalom íabyrinthusában.“ Ha e nyilatkozat egy részét a francia udvariasság és szeretetreméltóság rovására kell is írnunk, azt tény gyanánt szögezhetjük le, hogy Vass Béla munkája ügyes és megbízható kalauz a francia regény története terén, amely mindenkor tekintettel van a nyelv fejlődésére, az érzelmek és erkölcsök állapotára. A mű beosztása a következő : I. Rész. A francia regény történeti fejlődésének ismertetése a középkortól 1925-ig (7—24. 1.), jó, világos összefoglalás, mely rövid bevezetés után külön ismerteti a XVII., XVIII., XIX. és a XX. század regényíróit, a két utóbbi századnál külön csoportokba, iskolákba osztva a lyrai, psychológiai, történeti, reálista és naturalista regényt. A II. Részben aztán Rabelaístől kezdve Catulle Mendés-ig sorra veszi, század- ról-századra s az utóbbi két században iskoláról-iskolára az egyes regényírókat, röviden ismerteti mindenik életrajzát, irodalmi működését, azután jellemzi egyéniségét, regényírói módját, előadását, nyelvét; ezt követi az illető művéből vett 1—2 lapnyi kivonat; végül az illető főbb műveinek jegyzéke és a róla szóló irodalom fejezi be az ismertetést. Ha végig tekintünk a bemutatott, tárgyalt, méltatott regényirókon, el kell ismernünk, hogy szerzőnk bámúlatos széleskörű anyagot ölelt fel s azt kellőleg átdolgozta, megemésztette; ha felhasználja is a francia irodalomtörténetirás és kritika mestereinek adatait, Ítéleteit, de előadásának minden sora elárulja, hogy ő maga is látta, ismeri, tanulmányozta és latra vetette azt, amiről ir. ítéleteit higgadtság, élénk eszthétikai érzék, minden szélsőségtől való tartózkodás hatja át, úgy hogy azokat legtöbbnyíre el lehet fogadnunk. Kiválasztásában is megnyugodhatunk : általában a legkiemelkedőbb regényirókat, egy-egy iskola legjellemzőbb képviselőit öleli fel; talán az egyetlen ifj. Dumas Sándor az, akinek nevét nem találtam a XIX. század II. felének regényírói közt, pedig ha B. Constant, aki csak egy regényt irt, fölvételre talált, a több mint tiz nagy hatású regénnyel szereplő ifj. Dumas annál nagyobb joggal helyet kaphatott volna. Még egy másik hiányt is hadd vegyek tollhegyre: Montesquieu Le Temple de Guide c. művéről, erről az érzéki és Ízetlen regényről vagy idíllröl kevésnek és enyhének találom azt az Ítéletet, hogy az eléggé hideg eleganciát leheli. Montesquieunél jutunk észrevételeink második csoportjához. Szerzőnk Montesquieu utasításairól szólva, megemlíti, hogy járt Bécsben, de már azt elfelejti hozzátenni, hogy nehány hétig Magyarországon is széttekintett (Pozsonyban, Selmecen, Körmöcön stb.), holott erről nemcsak a A. Soréi Montesquieu-életrajza (p. 47.), hanem még a G. Lanson irodalomtörténeti kézikönyve is megemlékezik*). Rocheblave professzor azt Írja Előszavában a műről, hogy az első sorban a magyar közönség számára készült; mi semmi nyomát nem látjuk ennek a műben, sehol egy célzás, utalás Magyarországra, sehol egy szó az egyes francia íróknak (Voltaire, Montesquieu, Rousseau) magyarokkal való érintkezé* Lásd o soruk Írójától: Montesquieu utazása Magyarországon (Akadémiai Értesitó. 1914 évfolyam 168—177. 1. és tigyetemos Philol. Közlöny, 1915. évfolyam 137—138. 1.) .
