Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Megjegyzések
168 segíteni nem tudunk. De a legfőbb ok, amit bizony meg lehetne szüntetni : középiskoláink életében az egységes vezetés és irányítás hiánya. És itt ne hozakodjunk elő autonómiánk elvének érvényesítésével, mert jól tudom ugyan, hogy középiskoláink autonóm kezelésének helyes érvényesülése egyéni izt és színezetet kellene adjon iskoláinknak, de mikor a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben éppen ez a helytelenül értelmezett autonómia szegi szárnyát sok nemes törekvésnek és lendületnek s hogy iskoláink életének mozaikszerű egymásmelletti- sége nem hozza meg az óhajtott eredményt, akkor nem szabadna az elvért magát az intézményt feláldozni. Épen ezért talán nem lenne felesleges, ha a 100. §-t a következő képen módosítanák: „Középiskoláink anyagi és szellemi téren való vezetése, irányítása és felügyelete a konvent által szervezett országos középiskolai felügyelőség joga és kötelessége." Ezzel a rendelkezéssel egyengetnénk az útját annak a jogos és kívánatos törekvésnek is, hogy az államsegélyeket ne iskolánként vagy még különösebb módon, ne személyenként utalja ki a közoktatásügy kormány, hanem bocsássa azt az egyetemes magyar református egyház rendelkezésére, hogy az ossza szét iskolái között a maga legjobb belátása szerint. És ez a rendelkezés nem is ütne csorbát az autonómia elvén. Hiszen a fentartótestületek hatásköre nagyjából maradna ugyanaz, ami eddig volt, csak a permanens felügyelőség irányitó hatása érvényesülne intenzívebben, mint az anélkül is túlságosan igénybevett kerületi közgyűléseké. A helyi igazgatásban is jöhetne ennek megfelelően némi változtatás. Mert ha nem akarunk szemet hunyni egyes jelenségek előtt, be kell ismerni, hogy dicséretreméltó kevés kivétel mellett a középiskolák ügyeinek presbytériális kezelése a mai viszonyok között súrlódási felületeket létesít az egyházközségek életében, amiket épen egyházi szempontból kellene mindenáron kiküszöbölni. Hiszen épen ennek a ténynek sajnálatos következménye az, hogy ma már sok egyházközségünknek nem büszkeséget, hanem terhet jelent a középiskola, s a tanárt, sajnos, nagyon sokszor nem az egyház támasztó pillérének, hanem csak olyan ötödik keréknek tekintik. Ennek az anomáliának a kiküszöbölésére példát vehetnénk a gyakorlati élet más területén már bevált intézményektől, a részvény- társaságoktól. Ott a nehézkesen mozgó, egyéni érdekek érvényesítése miatt kicsinyessé válható közgyűlés helyett az igazgatóságé az intézkedési jog, de a közgyűlés a maga részéről külön felügyelőbizottsággal biztosítja magának az állandó ellenőrzést. Könnyen vehetné át középiskoláinknál a presbytérium a közgyűlés szerepét, amelynek az igazgató- tanács évenként egyszer jelentést tenne s választhatna a presbytérium egy külön felügyelőbizottságot, amely havonta az igazgaió-tanár segit- ségiilvétele mellett meggyőződést szerezne az ügyek szabályszerű kezelés ről s csak abban az esetben hivná össze a presbytériumot, amikor szabályellenességet tapasztalna. így, ha az intézkedési jog az igazgató- tanácsok kezében lenne, középiskoláink ügyeiben több mozgékonyságot,
