Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Megjegyzések
169 több megértést biztosítanánk és sok kellemetlen viszálykodásnak a csiráját sikerülne kiirtani. A cél elérésére módosítani kellene a 95. §-t olyformán, hogy: „A középiskolákat igazgatják s azokban a nevelés és oktatás ügyét intézik: 1., az igazgató-tanár s ennek vezetése alatt a tanárok és tanári testület, 2., a fenntartótestület, igazgatótanácsa és felügyelőbizottsága által, 3., a felsőbb egyházi hatóságok, úgymint: az országos középiskolai felügyelőség, az egyházkerületek és az egyetemes konvent." Természetesen pontosan körül kellene irní az igazgatótanács, a felügyelőbizottság jogkörét s meg kellene állapítani, hogy működjék a felügyelőség az egyházkerületekkel egyetértésben. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom megemlíteni azt is, hogy a ref. tanárság a helyi presbytériumokban nincs megfelelő módon képviselve. Bár ez a kérdés nem tartozik a VI. t.-c. tárgyalásához, nem felesleges hangsúlyozni, mert véletlenül majd az I. t.-c. tárgyalásánál is elmarad. Nem lenne szerénytelenség, ha középiskoláink fontos egyházi jelentőségére hivatkozva, azt kérnénk, hogy a ref. középiskolák minden rendes tanára hivatalból tagja legyen a presbytériumnak. Ezzel nemcsak a presbytériumok nívója emelkednék, de a tanárokat is szorosabb kötelékkel fűznénk egyházi életünkhöz. Mert, ha a tanárokat nem engedjük szóhoz jutni egyházi életünkben, akkor ne is csodálkozzunk azon, ha érdeklődésük meghalványodik egyházi kérdéseinkkel szemben. Már pedig a ref. tanárság olyan hatalmas erőtartaléka egyházunknak, amelyet mai súlyos helyzetünkben felhasználatlanul hagyni nem lehet és nem szabad. Ez a kívánság különben csak egy láncszem volna azok között a kívánságok között, amelyek iskoláink református jellegének kidombori- tására vonatkoznak. Mert miben is nyilvánul meg legtöbb középiskolánknál a református jelleg? Abban, hogy a ref. tanulók kevesebb tandijat fizetnek s remélhetőleg ezután a konvent által engedélyezett tankönyvek szellemében is. Kívánatos lenne azonban ezeken kívül a 89. §-ban bevenni azt is, hogy: „A konvent által megállapított tanterv és tantervi utasítások intézményesen gondoskodjanak középiskoláink református szellemének kidomboritásáról és érvényesüléséről." Végül mégy egy megjegyzést a 99. §-hoz. Ebben azt találjuk, hogy: „A tanárok közigazgatási ügyeiben első fokon az egyházmegyei, fegyelmi ügyeiben pedig az egyházkerületi bíróság Ítélkezik." Ez természetesen nagyon helyes. Azonban vannak olyan kisebb fegyelmi vétségek, amikkel nem lehet az egyházkerületi bíróságokat molesztálni s amiknek elintézetlensége s állandó lassú erjedése a tanárkarok belső békéjét s ezáltal a harmonikus együttműködést veszélyeztetik. Olyanok ezek az apró vétségek, mint a szunyogcsipés, amiket folyton vakar- gatnak, mig végül elmérgesedett seb lesz belőlük, amiken sehogy sem lehet segíteni. Ezeknek a „házi perpatvaroknak" az elintézése az igazgatók tapintatára s a tanárkar egészséges közszellemének kialakulására van bízva. Az ügyek elintézése sokszor sikerül is. Sokszor azonban, főképpen az igazgató-tanár hat éves hivataloskodásánah rendszere mellett, csak hamuval, vagy még azzal sem sikerül letakarni a parazsat.
