Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 1. szám - Dr. Törös László: Két új német középiskola-tipus
10 A jogosítás legfontosabb pontjai: Már az utolsó előtti osztály félévi látogatása után megkaphatták az egyéves katonai szolgálatot, az elsőrangú reáliskolai tanúlók pedig államépítészeti és bányászati főiskolákra léphettek. 1870-ben pedig megnyitották nekik az egyetem mathematikai, természettudományi s újnyelvi szakjait. Még egy körülmény segítette az önállósodáshoz a reáliskolákat. A gimnáziumokban hamar felhangzott a túlterhelés vészkiáltása. Pedig már a bölcsészeti bevezetést is törölte Wiese a vallás kedvéért s most, egy emberöltő múlva, 1882-ben, csökkentik a latin és görög órák számát kilenccel. De ez nem javított az elégedetlenségen : valóságos özöne érkezett a reformjavaslatoknak a minisztériumhoz. Végre is 1890. decemberében II. Vilmos császár tanügyi konferenciát hívott egybe, mely további 15 latin és 4 görög órát törölt s törölte a latin dolgozatokat, a császár személyes és tartózkodás nélküli hatására. Ugyanő hangsúlyozta, hogy csak tiszta gimnázium legyen, mind a két klasszikus nyelvvel és tiszta modern irányzatú reáliskola. Hiába erősítgette Paulsen nagy bátorsággal a csak latint tanító reálgimnázium szükségességét, a gyűlés 35 szóval 8 ellen a tiszta irányzatok mellett foglalt állást. így jött az 1892-i porosz tanterv, Itt is uralkodik még az „áltá- lános oktatás“ elve. A latin célja leszáll, csak a klasszikus írók megértését kívánja. A latinul fogalmazás is elmarad általánosságban, de azért az éretségin még megkívánják a latinra fordítást. A császár beavatkozására a nemzeti elemekre terelődik át az oktatás súlypontja. (Ifjú németeket és nem ifjú görögöket és rómaiakat kell nevelnünk!“). Érettségin nem lehet rekompenzáció-útján elnézni a német-szakbeli hiányosságot. Ilyenformán a Spilleke—Wiese-féle „elsőrangú“ reáliskolákban kifejlett reálgimnázium halálra volt i/é/ue-elméletileg. De nem azért annyira széttagolt a németség, hogy olyan könnyen keresztül menjen a kormányzat akarata. Éltek azok szép csendesen tovább, sőt a reformkísérletek még nagyobb erőre kaptak a berlini konferencia által hagyott résen át. Az „egységes iskola" gondolata két párttól, két irányban is volt képviselve a konferencián. Az egyik történelmi előzményekből nőtt ki s voltakép a reálgímnáziumi iránynak tett engedmények, összeolvasztás utján, a gimnázium egyeduralmát jelentette volna. (Ezt képviselte az u. n. Deutsche-Einheits-Schulverein“) A másik teljesen uj, a közönség nem megvetendő szava, — elvégre annak a gyermekeiről van szó: — Lange, a „Tägliche Rundschau“ kiadójától megszervezett „Verein für Schulrefom“ képviseletében. Ez a népiskolából jövő 9 éves gyermekeket előbb egységesen 6 osztályos középiskolába kívánta volna, mely afféle felsőbb polgári iskola lett volna, francia vagy angol nyelvvel s erre, mint alapra épülnének a tulajdonképeni tudományos iskolák, gimnázium, reáliskolák. Ez ellen küzdött a Gymnasialverein, Ulrich vezetése allatt, akik a humán elem elsekélyedésétől féltettek — s joggal — a társadalmat. Fontos e pártokat megismernünk, mert ma is élnek gondolataik. Ennélfogva megemlítem még a negyediket is, a Holzmüllertől vezetett „ Verein zur Beförderung des lateinlosen Schulwesens.“ Ez a tiszta reáliskolai irányt követelte.
