Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Mohr Győző: Gondolatok a református tanárok nyári közgyülése körül
149 stb. kell, azt pedig nem lehet görögből tanulni. Értsük meg, ma az iskola a reális politika kérdése. — Fájó ama régi ideális kortól távolodni, búcsúzni.. . Et ego in Arkadia! De ma gloire meg fascismus és technika kell nekünk — hétköznap . . . vasárnap majd Nagymagyar- országon lehet megint beszélni valami jobb megoldásról. Luxusról. A természettudományi szakosztály a fizikai gyakorlatok bevezetését megint elhalasztotta egy évvel, azaz a kérdést mint „a fizikai oktatás sikerének és mélyítésének jelentős tényezőjét a legközelebbi gyűlésén .. . minden vonatkozásában beható tárgyalás alá kívánja tenni. “ Kár! Nincs fiú, kit ma a rádió-technika stb. ne érdekelne és nincs középiskola, ahol legalább kezdetleges eszközök ne volnának az elemek megismertetéséhez. Ma is fájlalom és érzem hiányát, hogy fizikai kísérletekben nem volt részem. Kár e fölött sokat tanakodni, rajta, munkára! Fontosnak, természetesnek és telj esi tendőnek találom a tanitó- képzőszakosztálynak azt a javaslatát, hogy képviselete legyen a Tankönyvbizottságban — kell ezt bizonyítani? Miután a tanárok erről nem szólnak, gondolom benne vannak, vagy tán olyan nehezen eresztenek be a lelkész urak a legfőbb bizottságokba tanárembert, mint az evangélikus hittestvéreim ? Munkabuzgóságukból avagy pediglen .. . más . . . néminemű okokból ? Az Erő küldetést tölt be. Támogatjuk is. Ne várjon még dicséretet, arra még nem érünk rá. De a megjegyzéseket, ha kellemetlenek is, hallgassa meg. Egy katholikus kartársunk figyelmeztetett tavaly egy cikkre husvét előtt, amelyben az Énekek énekéből vett részlet analizálása közben megállapítja az iró, hogy a bakkecske nem illik a nőstényoroszlányhoz, mert az perverz viszony volna. Erről bővebben nem kell szólni! Örömmel üdvözlöm én is a Református Középiskolai Misszió Tanács megalakulását, remélem jövőre ilyenkor már evangélikus testvéreink is múlt időben fognak erről nálunk szólhatni. Itt is a szervezést látom, amely az egyetemes református tömböt összefűzi és egy cél felé irányítja. Még a Protestáns Tanügyi Szemléről kell említést tennünk. Az Évkönyv alig szól róla, holott ez a múlt esztendő egyik legjelentősebb alkotása, testvéri találkozása az evangélikusoknak a reformátusokkal. Nemes gesztus, két egymást férfias őszinteséggel szorító jobb. Alapgondolata a szeretet és bizalom. Kitűnő kezek vezetik. Szép tettek előtt áll. Még egyet! Megértő megelégedéssel tölt el, hogy az Egyesület megint Debrecent jelölte meg székhelyéül, okos decentralizáció az ország; és bölcs centralizáció a Kálvinizmus szempontjából. És vége a XXV. közgyűlésnek. Emelkedett lélekkel veszek búcsút a résztvevőktől. Összegezem röviden magamban az eredményt egyfolytában, — ami úgyszólván minden közgyűlési jelentésből kiányzik, itt is — és megállapítom: 1. Európai szintű kultureszmék. 2. Különleges hazai jellegű eszmék. 3. Sikerült seregszemle. A szervezettség bemutatása. 4. Tömeghatás kifelé és befelé. Elindulás a politikai tényezőség felé,
