Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Hársing István: A széniumus rendszer mellőzöttjei
Ill A széníumos rendszer mellőzöttjeí. A középiskolai tanárok átcsoportosítása, mely szerint fizetését mindenki szolgálati éveinek megfelelőkig kapja, befejezést nyert a Vkm. 96717/1927 V. sz. rendeletével, mely a felekezeti és nem állami középiskolák tanárainak fizetésrendezéséröí intézkedik. Bizonyos, hogy sokaknak lényeges javulást jelent az átcsoportosítás, azonban sajnos, nagyon sokan maradtak olyanok, kiknek a tanári munka végzéséhez szükséges békét és lelki nyugalmat nemcsak hogy nem hozta meg az új rendezés, sőt ellenkezőleg mélyebb elkeseredést támasztott szívükben. Ilyenek a legnagyobbrészt protestáns iskolákban működő volt szerzetestanárok, kiknek szerzetestanári minőségben eltöltött éveit a Vkm. és az illetők volt főhatóságainak régebbi megegyezése alapján most sem számították be. Valóban nagy csalódást okozhatott ez a kegyetlen intézkedés mindnyájuknál, mert még a 9000/1927. M. E. sz. rendelet után remélhették, hogy végre megszűnik ez az indokolatlan és megszégyenítő megbélyegzés. Ez a rendelet lehetőséget nyújtott nemcsak az eddig más státusnak vett tanítóképzőknél, polgári iskoláknál eltöltött éveknek, hanem bármely más, megszakítás nélkül eltöltött szolgálatnak beszámítására is, ha az illetőnek tanári oklevele volt. A beszámítások ilyen nagymérvű kiszélesítésével méltán remélhették a volt szerzetestanárok is, hogy ha már bármilyen más szolgálat, tanári oklevél birtokában, lehet rendes tanári szolgálat, akkor az ő szorosan középiskolai, bár szerzetesi minőségben kifejtett rendes tanári működésüket is méltányolni fogják. Annál nagyobb csalódást hozott reájuk a Vkm. 96717/1927. V. sz. rendelete, melynek 15. pontja kimondja, hogy a nem állami tanintézeteknél rendes tanári minőségben eltöltött szolgálati idő alatt azt az időt kell érteni, amelyet a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter fizetéskiegészitő államsegély szempontjából már elfogadott. Ez a pont tulajdonképen a volt szerzetestanárok ellen szól, bár a Vkm. 236218/1918. sz. rendelete szerint a szerzetestanári évek beszámíthatók a státusba s akik akkor siettek elismertetni régebbi éveiket, azoknak szolgálati évei most is rendes tanári éveknek számittatnak. Tehát, ha már egyeseknek beszámították szerzetestanári éveiket, az egyenlő elbánás elve alapján méltányos lenne a többiekét is beszámítani s azt hiszem, nem tekintené senki sem magára nézve sérelemnek, ha ily módon régebbi, letagadhatatlan okleveles szolgálattal rendelkezők megelőznék. Azóta megérkezett mindenüvé az új beosztás is, amelyből a volt szerzetestanárok világosan láthatják, hogy bármilyen más szolgálat, sok esetben még az oklevél nélküli helyettes tanári szolgálat is lehet rendes tanári szolgálat, csak a volt szerzetestanári szolgálat semmi. így előállott az a mélyen bántó, visszás helyzet, hogy egyes tanárok oklevél birtokában már 20—25 éve működnek s csak a IX. fizetési osztályban maradtak s jóval megelőzték őket olyanok, kik sokkal később szereztek oklevelet, vagy akik polgári iskolákból, tanítóképző intézetekből nem
