Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 3. szám - Hársing István: A széniumus rendszer mellőzöttjei

112

is olyan régen kerültek középiskolákba, vagy esetleg bármely más szolgálatban voltak tanári oklevéllel, csak nem tanítottak. Én pl. 1902. évi szeptember óta mint helyettes, 1905. évi november óta mint okleveles rendes tanár működöm minden megszakítás nélkül, tehát igazság szerint a VII. 1. fizetési osztálynak megfelelő fizetést kellene kapnom és kapom a IX. 1-nek megfelelőt, mert csak 1921. év november hó 1-től számítanak éveim s az előző szerzetestanári éveim mind figyelmen kivül hagyattak, így elém kerültek olyanok, kik nemrégiben más státusban működtek, oklevél hiányában sokáig helyettes tanárok voltak, sőt olyanok is, kiknek csak polgári iskolai tanári oklevelük van s az is sokkal későbbi keletű, mint az én középiskolai tanári oklevelem.

A Vkm-nek ezen rideg álláspontja annyira szigorú elvi álláspont, hogy a volt szerzetestanárok fellebbezést sem küldhetnek be sérelmeikre vonatkozólag, mert a kísérőlevél szavai szerint az ilyen felebbe- zések tárgyalás alá sem vétetnek.

Már most azt kérdem, mi szükség van azoknak a tanároknak ily módon való örökös megbélyegzésére, kik a hazai közoktatás ügyét egész életükben, szerzetességük alatt és után ép úgy szolgálták, mint bárki más. A nemzeti művelődés szempontjából lehet-e igazságosan különbséget tenni a becsülettel végzett szerzetestanári és az ugyanolyan világi tanári szolgálat között?

Bizonyos, hogy a szerzetesrendek elhagyása súlyos lelkiismereti ügy, de szerintem még mindig becsületesebb eljárás azoknak kilépése, kik a Rendtől nyújtott ingyenes kiképeztetést igyekeztek legalább néhány évvel megszolgálni, mint akik számítással ép tanulmányaik befejeztével jöttek rá, hogy a szerzetesi élet nem nekik való s minden ellenszolgáltatás nélkül kiléptek. Ha az ilyeneket nem érheti semmiféle megtorlás sem az egyház, sem az állam részéről, talán azok sem szolgáltak rá egy egész emberi életre kiterjedő megtorlásra, kik rendjüket tanulmányaik bevégzése után is évekig becsülettel szolgálták, arra soha követ egy szóval sem dobtak kilépésük után sem, sőt hálával és szeretettel gondolnak vissza a Rendre, mint nevelőanyjukra, melynek kiképzésüket köszönhetik.

Mivel mi egyenként hiába fordulunk sérelmünkkel a Vkm.-hez, csak a Tanáregyesületekhez fordulhatunk azon kéréssel, hogy emberileg jogos és igazságos kívánságunkat régi éveink beszámítására vonatkozólag az illetékes helyeken képviseljék. Bízunk abban, hogy úgy az Országos, mint a Prot. Tanáregyesületek vezetősége ügyünket magáévá teszi és közbenjárásával sikerülni fog méltányosabb álláspont elfoglalására bírni azokat, kik különben nagyon jól tudják és hirdetik, hogy a szolgák bérének a megvonása az égbekiáltó bűnök közé tartozik.

Kisújszállás.

Hársing István.