Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Fejér Lajos: A francia középiskolák válsága
103 sebe a francia közéletnek, melyek bizony a gloire-nemzet jóhirnevét épen nincsenek hivatva gyarapítani, önérzetét még kevésbbé felfújni. Maradjunk tehát a magunk sajátos területén — a tanügy mellett. Itt is elég megfigyelni való akad, amit a nem keresett erkölcsi elégtétel jóleső érzetével jegyezhetünk fel — okulásul. * Iskolai év elején, beiratkozások alatt mostanság egyre nyugtalanítóbb hir vonja magára és köti le a francia intéző körök figyelmét: a középfokú iskolák népességének ügye, a tanulói létszám szembeszökő hanyatlása; holott korábban a növendékek számának fokozatos emelkedésével szoktak dicsekedni. A középfokú oktatás komoly válságnak néz elébe, az egymást felváltó tanári nemzedék (sucrescentia) megritkult sora miatt is, amelynek legfőbb oka a tanári fizetések elégtelen voltában rejlik. A méltatlanul elhanyagolt, háttérbe szorított testület, ugyan hogy tölthetné be munkakörét kedvvel, becsülettel: hogy' tudná komolyan venni a reáváró kötelességeket ? hogyan készíthetné elő alaposan és tölthetné ki lelkiismeretesen a nemzeti tevékenység hagyományos kereteit ? hogyan képezhetné jól az értelmi munkavezetőket, a társadalmi munkálkodás, őrálló, intéző tisztjeit, milyenekre az országnak szüksége van, mikor az új nemzedék maga is bővebben jutalmazó és könnyebben elérhető pályák felé tódul, elfordulva azoktól, ahová csak lassan és nagy költséggel, évekig tartó keserves tanulmányok hosszú során juthat el. Ha egyáltalán eljut. Egy tágas szemkörü, tisztán, messze látó tudós férfiú, aki ereje javát, teljes életét a francia „Alma mater" szolgálatának szentelte, adta meg nem rég a vészjelet. A válság — úgymond — még nem épen kétségbeejtő, de a nyugtalanító jelenségek aggodalommal töltenek el, hogy maholnap az lesz. Kevesebb a beirt növendék jóval, mint az előző években ; kivált áll ez a megfigyelés Párisra. Néhány líceum kivételével, amelyek növendékeik számát még némikép emelkedni is látják, részint a lakosság szaporodása és egyéb kerületi kedvező viszonyok folytán, a francia tanintézetek nagyobb részének látogatása szembetűnően visszaesett. A létszámcsökkenés néhol 6—8 százalékot elér. Ezt a bántó jelenséget két körülmény magyarázza: az egyik a népesség feltűnő megapadása. A háború alatt született gyermekek ugyanis most kerültek fel a középiskolába és a nagy világösszeroppanás, mely annyi családot döntött keserves gyászba, most tárja fel a szörnyű eredményeket. A legjobban érintett gimnáziumi osztályok, az alsókon kívül még azok, melyek főiskolákra készítenek elő. És itt mindjárt meg lehet állapítani az iskolai dijak, különféle illetékek és a jelen gazdasági küzdelmek fokozódásának sajnos következményeit. Sok szüle abbahagyatja fiaival a megdrágult iskolát; a középosztályhoz és az annyira megviselt kis polgársághoz tartozó gyermekek, a mielőbbi kenyérkeresés gondjától sarkalva, időnek elölte megszakítják tanúlmányaikat, hogy irodákban, kereskedelmi, ipari foglalkozásokkal szerezzék meg minél előbb
