Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Fejér Lajos: A francia középiskolák válsága
104 azt a szerény kis illetményt, melyet az úgynevezett liberális életpályák nem tudnak nekik egykönnyen biztosítani. Az ösztöndíjaknak sincs valami nagy varázsok. Már maga az ösztöndíjért folyamodók száma is észrevehetőn megcsappant — panaszkodik az idézett francia tanügyi főigazgató (proviseur). Az ösztöndijasok, akárhány példa van rá, a középiskolának hátat fordítva a műszaki oktatás vagy tanítóképző (l'enseignement primaire supérieur) felé sietnek, amelyek hamarább kenyérhez segítik őket. Rendkívül szomoritó helyzet ez a franciákra, akik azt szeretnék, ha a vezető osztály, az élite, a segédforrások és életrevalóság tekintetében oly értékes és jómódú néprétegből kerülne ki. Törik is fejüket, hogyan lehetne az aggasztón csenevészedő középfokú oktatás ügyén segíteni. Az egyik ezt, a másik azt az orvosszert ajánlja, Legtöbbek jelszava: az iskolai dijakat csökkenteni, a szülők vállaira nehezedő terheket apasztani, a közép- és felsőfokú oktatást alaposan újraszervezni, hogy az érdemes, de különben vagyontalan ifjak, könnyű szerrel iratkozzanak be. A megoldás a kormánynak szintén komoly gondot okoz. Egyik terv a másikat éri. Legutóbb a képvíselőház pénzügyi bizottságában Herriot közokt. miniszter az egységes iskoláról, pontosabban a középfokú iskolázás ingyenességéről tartott hosszú, meggyőző előadást. A miniszter azon kezdte, nem értik meg, sőt rágalmazzák őt. Távol van tőle a classícus tanulmányok megrontása, vagy épen tönkretétele, Az általa tervezett iskolai reform ellenkezőleg arra törekszik, hogy a tanulók létszámát emelje, az oktatás színvonalát javítsa, amely sajnos a hanyatlás lejtőjére jutott; különösen pedig az rontotta meg, — úgymond — hogy az ingyenes oktatásnak különféle faja egyre szaporodik: a műszaki, ipari, művészi, kereskedelmi stb. szakon ; úgyhogy félni lehet, a szemlátomást romló, szegényedő értelmi középosztály maholnap cserbenhagyja régi iskoláját. Mig ha a középfokú iskola egész ingyenes lenne, a nyíltabb eszü és szorgalmas növendékek, mind a líceum és collégium padján ülhetnének, bármilyen lenne vagyoni állapotjuk. Herriot miniszter tehát voltakép azt szeretné elérni, ha a gazdag, de hanyag tanulót a szegény, de törekvő, tehetséges váltaná fel, vagy lenne legalább túlnyomó többségben. Ami a reform költségét illeti, körülbelül 58 millió frankra lenne szükség a miniszter szerint, figyelmen kívül hagyva a közigazgatás általános költségeit. A francia középfokú iskolázás jelenleg 260 millióba kerül, amiből a szülők által fizetett tandíj csak 58 milliót tesz ki, más szóval az államra 202 milliónyi teher hárul, melyet egészben az adófizető polgároknak kell viselni. E szerint atandij jóformán ötödrészét éri el a teljes költségnek; azután a most uralkodó rendszer az antidemokratikus kiváltság egy nemét alkotja, minthogy főkép a jólétben élő, vagyonos családok gyermekeinek érdekét látszik szolgálni. Egyelőre azonban a szükséges előirányzat híján, még nem lehet a középfokú oktatás ingyenességét teljesen biztosítani. A pénzügyminiszterrel egyetértőleg, Herriot évi egy millió hitel
