Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Fejér Lajos: A francia középiskolák válsága
102 mondották már nekem és annál többszőr gondolták : de különösek ezek a felnőttek, az én édésapám, édesanyám vagy tanárom, nekünk adják a bölcs és jó tanácsokat, amelyektől függ életünk boldogsága. És ők, kik sokkal több belátással rendelkeznek, miért nem élnek a nekünk hirdetett szép elvek szerint ? ! A gyermeki léleknek 2 fő jellemvonása van. Az egyik kellemetlen ránk felnőttekre nézve: élő példát vár tőlünk s ezzel kapcsolatban bírál, sőt szigorúan elítél bennünket. A másik reménységet kelt szivünkben : vágyik és törekszik egy jobb élet után. Az evangéliumi cserkészet az őszinteség és bizalom álláspontjára helyezkedve úgy akarja megoldani a fiú probléját, ahogyan leginkább megfelel Isten céljainak s a jobb magyar jövő érdekének. Hogy e nagy feladat megoldására miért tartom legalkalmasabbnak az evangéliumi cserkészetet, egészen röviden a következő 3 pontban foglalom össze: 1. a cserkészet legnagyszerűbb alkalom a gyermek megismerésére; 2. benne az egész fiút (lélek, értelem, szív, test) kapom; 3. református keresztyén hitünk legszebb igazságai — szolgálat, Isten munkatársai, Isten suverainitasa (eegedelmesség) és praedestinatio — oly felségesen domborodnak ki az evengéliumi cserkészetben, hogy a fiú lelkét okvetlen megragadja. Mezőtúr. Kiss István. A francia középiskolák válsága. A nagy nemzet a kicsivel, mint nagy úr a szegénnyel szemben, ritkán tud elfogulatlan, igazságos lenni : vagy tudomást sem vesz róla, vagy lenézi, gúnyolja. A régi deákos világban úgy mondták ezt: vei indo- lens, vei arrogáns. A német, angol sem kivétel; még kevésbé a francia; kivált mióta a győzelem mámora megcsapta. Nagy magabiztában, széles jókedvét, fölényeskedő hangját bizony sokszor szabadjára ereszti. Mintha kérdezni akarná nagyfennen: ki vagyok én, mik vagytok ti ? Pedig, ha a kis kapun, a locs-fecsi francia újságok hírrovatain keresztül be talál a kiváncsi idegen a portájára tekinteni, biz' ott nem egy takargatni, eltakarítani való dolgot lát. A képviselőházban hangoskodó radikálisok és radikál-szociálisták, bent a sella curulisok körül sürgölődő, gáncsvető-, kint a katonaság között bujtogató kommunisták, kiknek átokszóró keze a marokkói, sziriai csapatokig elér, a syndicalismus karjaiba dőlt tanítók, tanárok, a sok üresen tátongó laikus iskola, a sok tanító nélkül lézengő növendék, az aknamunkát folytató royalisták, a laicitással szüntelen hadi lábon álló papok, a feltornyosult pénzügyi, gazdasági problémák rengetege, a ruhr-rajnai rémtől riadozó közvélemény, a nyereségszagra becsődült tömérdek, dologtalan idegen, a kifelé huzó elsassi autonomisták, a már-már nemzeti csapássá fajult „egyke", a léha- sekélyes erkölcsök fent-lent, legutóbb a magyar kötvények hamisításán rajt'-vesztett sok „profi-éhes“ főtisztviselő stb. stb. (ki győzné mindahányat felsorolni, de meg nem is tartozik ide) — megannyi égető nyílt
