Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Kálvinista újjászületés
\ ooooooooooooooooo Kálvinista újjászületés. Beköszöntőnkben ígértük, hogy a magyar protestantizmus újjászületéséért dolgozunk minden istenadta erőnkkel, ígéretünket álljuk rendületlen. Vagy sikerrel szolgáljuk célunkat, vagy félreállunk. Nem szerkesztők akarunk lenni, hanem a protestáns újjászületés, a magyar újjászületés törhetetlen harcosai, szerkesztői minőségben. Szerkesztő-voltunkat e célunk szolgálatára szántuk. Most a kálvinista újjászületésről akarok röviden szólam. Az újjászületés szót pedig nem üreo, divatos szólamként használom, hanem igazi értelmében, kálvinista-keresztyén értelmében. Igenis, ebben az értelemben kell újjászületnie a magyar kálvinizmusnak : akkor a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat; akkor a kálvinista újjászületés egész bizonyosan vonja maga után, hozza magával a magyar újjászületést: akkor hiába minden mesterkedés, hiába Trianon, akkor a magyarság dönthetetlen bástyája, keleti íáklyahordozója lesz az igazi keresztyén világosságnak, szemben a balkánizmus és bolsevizmus rémes sötétjével. Magyar kálvinisták ! Akarjátok e ezt a nagyszerű szerepet vállalni ? Ha igen, szülessetek újjá ! Vetkezzétek le az ó-embert és öltözzétek fel az újat, az igazi kálvinista embert. Csak ennyit kell tennetek, semmi többet: akkor mindent megtettetek, amivel Istennek, hazátoknak és magatoknak tartoztok. Uralkodjék egész lényeden annak világos tudata, megalázó, de egyúttal r felmagasztaló, boldogító átérzése, hogy egyedül Isten az Úr; az Isten minden mindenekben ; a te telkeden is egyedül Istennek szabad uralkodnia; te csak az Isten parancsainak kell, hogy engedelmeskedjél feltétlenül,
