Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Kálvinista újjászületés

ú

minden fenntartás, minden vonogatás, minden tétova nélkül ; te csak Istennek vagy alázatos, mindhalálig engedelmes szolgája, munkatársa, szent fia, az Úr Krisztus tanítása szerint; neked nincs más hivatásod, mint Isten dicsőségének szolgálata szóval, tettel, egész életeddel. Omolj hát porba mély alázattal az örök, mindenható Isten előtt, add át magadat igaz szeretettel az örök Szeretetnek, igyekezzél megvalósítani, egyedüli uralomra juttatni teljes szívvel, teljes lélekkel és minden erőddel az Isten törvényeit, vagyis a szeretet, az igazság, szépség és jóság nagy eszményeit, a magad és embertársaid, a társadalom és az állam életében. Ha igy érzel, igy gondolkozol, igy cselekszel, igy élsz: akkor vagy igazi kálvinista; akkor megtetted minden kötelességed ; akkor nyugodtan hajthatod fejed napi nyugalomra s majdan a halál vánkosára, abban a biztos tudatban, hogy Isten ingyen kegyelméből, a Krisztus érdeméért megigazít, megszentel és átviszen téged a halálból az örök életre.

Igenis, ilyen kálvinista emberek jelentik a kálvinista újjászületést. Aki kálvinista újjászületést akar, ilyen kálvinista emberek nevelését kell akarnia.

Mi ilyenek nevelését akarjuk s a kálvinista iskolák csak akkor töltik be szerintem hivatásukat, ha ilyen embereket akarnak és tudnak nevelni. A kálvinista egyház létjoga is attól függ: akar-e, tud-e ilyen magasabbrendü emberek szent egysége lenni.

Igen, a lét és nemlét nagy kérdése ez a kálvinistákra nézve.

Mert mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy az embereket külsőségekkel, fegyelemmel, misztikumokkal, holmi vallásos narkózissal, látszatosan, külsőlegesen, úgynevezett vallásosakká, templombajáró, kegyeskedő, az egyházi és állami törvényeknek úgy-ahogy, kénytelen-kelletlen engedelmeskedő emberekké szelídítsük; — hiszen ezt pogány vallások is elvégezhetik; — nekünk nem az ismeretlen istentől remegő, féltében kegyeskedő emberek keresztyén zászló alá tömörítése a feladatunk : — nekünk Istent igazán ismerő, Istent lélekben és igazságban imádó, Néki önként, kész örömmel engedelmeskedő, Őt teljes szívvel, lélekkel, minden erővel boldogan szolgáló öntudatos, nagykorú keresztyéneket kell nevelnünk.