Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 1-3. szám - Szigethy Lajos: Érdeklődés
lelkes szeretetlen bizony a tanárok, tanítók nem állanak lelkésztestvéreik mögött ? Nem kell-e ezen intézményesen segítenie a zsinatnak ? S nem kell-e addig is az illetékes tényezőknek a méltányosságtól és az egyház jól felfogott érdekétől vezetve, elsősorban a megbízólevéllel, de másodsorban a jegyzőkönyvi kivonattal kiküldött egyetemes gyűlési tagok sorába a tanárokat és a tanítókat az őket megillető arányt legalább némileg megközelítő mértékben kiküldeni? És nem kellene-e bizottsági tagságokban, egyházi tisztségekre való megválasztásokban a tanárokra az eddiginél sokkal nagyobb figyelemmel lenni? Holott mindenki tudja, hogy „honores mutant mores?“ Nem érne-e ez többet, mint lelkészegyesületi felolvasásban a tanárokat bizonyítás nélkül az egyház iránt való közönyösséggel megvádolni! És utoljára hadd hozzak szóba még egy kérdést. Én bátran megtehetem, aki mint nyugdíjas öreg tanár e kérdésen már kívül állok, aki, hogy úgy mondjam, a karzatról szemlélgetem szuverén humorral ezt a mi cimkórságos, egymást agyon „méltóságos uramozó“ társadalmunkat. De ha már egyszer vannak címek, mért kell azokból éppen a tanárnak és pedig leginkább a felekezeti tanárnak kimaradnia? Nyugdíjas, érdemes, öreg felekezeti tanártól hallottam, hogy alig győzi kijavitgatni ismerőseit, akik őt váltig igazgató úrnak szólitgatják és el se akarják neki hinni, hogy még csak ezzel se tisztelték meg őt az illetékes tényezők. Ezen a téren is van némi haladás. A dunántúli egyházkerület egyetemesen jóváhagyott szabályrendeletben intézkedik e kérdésben a tanítókra nézve. De bizony ilyet az egész egyetemes egyházra nézve egyformán kellene szabályozni és minden fokozatú iskolákra vonatkozólag. Előfordult az is, hogy a helyi hatóság érdemes tanárt tiszteletbeli igazgatói címmel ruházott fel. Helyesen történt, de hogy e megtiszteltetésnek kellő társadalmi súlya legyen, magasabbról kellene kiindulnia. Szerintem e kitüntetést a helyi hatóságnak, az egyházi főhatóságnak és az egyetemes tanügyi bizottságnak felterjesztése alapján az egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek kellene adnia és az egyetemes gyűlésnek tudomásul vennie. Senki se gondolja, hogy e sorok íróját és általában az evangélikus tanárságot forradalmi hajlamok hatják át és hogy talán Botondként betörni készül az egyházi élet érckapuját, igy akarván bejuthatását kierőszakolni. Egészen más a veszedelem. Az, hogy közönyösen elhalad a bezárt kapu előtt és valósággá lesz, amivel eddig méltatlanul vádolják, hogy közönyös az egyház iránt. Több érdeklődést kérünk és pedig elsősorban szakszerű érdeklődést az evangélikus középiskola és annak tanárai iránt az egyházi hatóságok és az egyházi társadalom részéről. Ez ébreszti fel, illetőleg fokozza a tanárság egyházias érzését, már pedig ettől függ az iskola egyházias szelleme, tehát bizonyos tekintetben az egyház jövője. Szigethx; Lajos. 6
