Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Kónya Sándor: Útmutató megjegyzések az angol nyelv tanításához
28 óta) olyan gazdag idevágó megszívlelendő észrevételeket és rendszeres fejtegetéseket tartalmazó cikkekben, hogy e téren nehéz lesz újat mondani. Mégis hiányzik azokból valami, akár azért, mert főleg elvi szempontokat akartak tisztázni, akár azért, mert a túlságosan elvont s filozófikus fejtegetés feljebb emelte azokat a gyakorlati élet talajánál ; hiányzik belőlök több szükségesnek mutatkozó gyakorlati hasznos útmutatás. Ilyeneket próbálna adni e cikk, szerényen, azzal a mentséggel, hogy azok olyan tapasztalat és gyakorlat jónak bizonyult eljárásai és fogásai, amelyek az angol, francia és német nyelv több mint tízéves gyakorlati tanítása közben szűrődtek le s bizonyos eredmények felmutatása után nem dogmák és megkötő utasítások, hanem az ügy és kartársak iránt való szeretetből közölt megszívlelhető gondolatok gyanánt jelentkeznek. Vonatkoznak pedig főképen a kezdőfokú angol nyelvtanítás módjaira. A kitűzött cél szemmeltartásával mellőzünk minden más kérdést, igy a célkitűzés, tananyag, tanterv, heti óraszám, csekély eredmény, vagy eredménytelenség, tankönyv, tanárhiány stb. kérdéseit; nem azért, mintha mindeme téren nem állanának ma is fenn a sokat hangoztatott, de eleget sohasem hangoztatható kifogások és bajok, hanem azért, mert az azok legnagyobb részén való közeli segítés úgy sem áll hatalmunkban, viszont jóakarattal és lelkiismeretességgel a tanítás módszerénél tehetünk a legtöbbet. De épen úgy mellőzünk tárgykörünkben is minden nemleges értékű gondolatot, lehetőleg csak pozitív szempontokra figyelünk, előre tekintve, oldal- és hátrapillantás, annál kevésbbé oldalvágások nélkül, nem tagadva semmit, nem vitázva senkivel. * Az állami tanterv a következőkben tűzi ki az angol nyelv tanításának a célját: „a) Az újabb angol irodalom műveinek biztos nyelvtani ismereten alapuló megértése és ennek alapján tájékozottság az angol szellemi élet ismeretében, b) Gyakorlottság az angol nyelvnek írásbeli és szóbeli használatában.“ A tanítás kiindulásául az az elvi szempont szolgálhat, hogy prius és középponti szerepet betöltő eszköz legyen a tanterv által megjelölt gyakorlottság az angol nyelv használatában és posterius a célmegjelölés a) pontjának a követelménye. A gyakorlottság megszerzéséhez pedig a kiindulást az az axióma alkotja, hogy egy nyelvet beszélni csak beszéd útján, beszélve lehet megtanulni. Komoly és alapos nyelvtanulás, e bonyolult lelki művelet azonban nem állhat meg a puszta beszélgetésnél, hanem egyesítenie kell magában minden szükséges munkaágat, tehát a tárgy képeinek és a szavaknak (fogalmaknak) szoros és állandó kapcsolódását, a felfogással egyszerre fellépő beszélő képességet, a fül felfogó, megértő, hozzászokó képességét, az olvasással és írással a látási képek megszerzését és utánképzését. E cél elérésére legmegfelelőbb a közvetlen módszer, az anyanyelv használatának a lehető legcsekélyebb mértékre, a legszükségesebbre való leszorításával, kisérve a nyelvtani tények tudatossá tételével, ellenőrzésével és rendszerbe foglalásával.
