Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Kónya Sándor: Útmutató megjegyzések az angol nyelv tanításához
27 rébe ágyazódott be a magyar nemzet története. A fejlettebb fokú VII. o. növendék már jobban felfoghatná és magával vihetné az igy nyert világtörténelmi és hazai tárgyú ismereteket a VIII. o. anyagához, jobban értékesíthetné, gyakorlatilag inkább alkalmazhatná és áttekintóbb képet szerezhetne azokról a korokról, amelyekben a magyar történelem egyes fázisai lezajlottak. Ezzel a módszerrel fejlődne igazán a mélyenjáró históriai érzék, ezzel a módszerrel plántálhatnánk a növendékek leikébe azt a tudatot, hogy „létföltételeink rajtunk kívül eső tényezőktől is függenek és hogy ezek megismerése nélkül tájékozódásunk végzetesen hiányos marad.“ Dr. Soós Adorján. Útmutató megjegyzések az angol n\jelv tanításához. Ismeretes a ref. Konvent, később az 0. R. T. E. állásfoglalása az angolnak, mint második modern nyelvnek a bevezetése tárgyában. E tény, karöltve ama másikkal, hogy olyanul az ev. reálgimnáziumok túlnyomó többsége is az angolt választotta, mutatja, hogy a protestáns intézetek vezetősége és tanári kara méltóképpen értékelte a franciánál többet érő angol szellemi és műveltségi kincsek nevelői s egyetemes művelődési jelentőségét. Ezt az állásfoglalást cáfolhatatlan okok támogatják s szellemi értékek magasabb szempontjai igazán örvendetes jelenségképen tüntetik fel. E jelenség fölött érzett örömömet azonban csakhamar leforrázza annak az elgondolása, hogy soha modern nyelv mostohább körülmények között nem került tanításra, mint most az angol. A V. K. miniszternek s az angol nyelv egyetlen ny. r. egyetemi tanárának sok nagy jóakarata nem semmisítheti meg a képzett angol tanerőhiány s a tanárképzés kevéssé gyakorlati formájában rejlő súlyos bajokat, amely két pedig még súlyosabbá tesz az a körülmény, hogy a módszeres utasítások, amelyekre most volna a legégetőbb szükség, késnek. Az a törekvés, hogy az angol nyelv tanításának mélyen gyökerező jóakarattal felkarolt és lelkesedéssel melengetett ügye vis major természetű, a magyar tanárságon nem múló okokon hajótörést ne szenvedjen, másfelől múlt évi tanáregyesületi közgyűlésünk alkalmával néhány, angol nyelvet tanító kartárssal való beszélgetés s ennek nyomán a reám, mint angol tanárra sulyosodó lelkiismereti kötelesség: szolgálni a kis jóval, amivel tudok, érlelte cikké az itt elmondott gondolatokat. » Az élő nyelvek tanításában a középiskolai tanárság elvi szempontokat, elméleti megállapításokat olyan régóta hangoztat, különösen a Magy. Paed. és az 0. K, Tan. Egy. Közlöny, (az előbbi már 1900.
