Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Trócsányi Dezső: Pestalozzi és a jelenkor
12 a társadalom lehet igazán kiegyensúlyozott és boldog, amelynek tagjai igazi emberek. Ezért elevenen élő és ható erő ma is Pestalozzi pedagógiája, mert az a szociális pedagógia, amelyet eszmeileg ő teremtett meg, valóságban még ma sincs meg, még ma is csak küzdenek érte a legérzőbb pedagógusok. Küzdenek a pedagógusok a munkaiskoláért is, amelynek gondolata szintén Pestalozzitól való. Neuhofi legelső gazdasági—pedagógiai kísérletében is összekapcsolta a tanítást s a munkát, az elme képzését és a kéz ügyesítését. Az egész embert akarta nevelni, egész embereket akart nevelni. Pestalozzi szelleme ma ebben a két törekvésben, a szociális pedagógiában s a munkaiskolában kíván élő és ható erő lenni. Legfontosabb didaktikai elve, a szemléltetés már régen ható erő iskoláinkban. Milyen különös érzés ma, a mai szemléltető eszközök és módok gazdagsága mellett Pestalozzi szemléltető elméletét olvasni műveiből! Földrajztanítás térképek nélkül! Természetrajztanítás bemutatás, modellek és képek nélkül! A szótanulás olyan súlyos elitélése mellett még mindig mennyi üres szócséplés, mennyi szajkózás 1 Mennyire haladtunk már Pestalozzi hármas alaptételétől, a szám, álak és szó tói! Pestalozzit a saját korában kell ismernünk. Már vannak népiskolák, de igazi képzett tanítók csak itt-ott akadnak. A falusi iskolákban sokszor facér mesteremberek, vargák, csizmadiák működnek. Burgdorfban a zsellériskolában is egy ilyenféle vargának lett Pestalozzi tanítótársa s ez azután ki is tessékeltette őt abból az iskolából. A másik burgdorfi iskolában egy olyan tanítóval kerül össze, aki azelőtt küldönc volt. Legfontosabb művében (Wie Gertrud ihre Kinder lehrt) nagy előnynek festi le Pestalozzi ennek az embernek, Krüsinek a múltját, mert mint küldöncnek sok névvel és dologgal volt alkalma megismerkedni. Ugyanebben az iskolában egy könyvkötő volt az ének és a rajz tanára, mert ehhez sem Pestalozzi, sem Krüsi nem értett. És ilyen munkatársak mellett Pestalozzi lelket öntött az iskolába s olyan eredményeket ért el, amelyre mindenfelől felfigyeltek s Ifertenben már szinte egész Európa látogatja intézetét (felkeresik Magyarországból is). Pedig mikor ezt az intézetét megnyitotta, már 60 éves volt, mindamellett ezt az iskolát 20 évig tudta vezetni, sőt sokáig a legnagyobb hírben tartani. Tulajdonképen egész életében pedagógus volt, bár csak 54 éves korában lett tanítóvá. 24 éves korától 54 éves koráig gazdálkodással, újságírással próbálkozik s már elveszett embernek tartják, amikor egy népies hangú regényt ír (Lienhard mid Gertrud,) s egyszerre nevet és becsülést szerez magának. A szegények, az élet javainak számkivetettjei foglalkoztatták mindig. A külső javaknak, a vagyonnak, jólétnek és jóéletnek ő maga is számkivetettje volt. Amije volt is, gyakorlatiatlan módon elgazdálkodta. De a maga szegénységét soha nem érezte, nem fájlalta. A lelke gazdag volt s lelki kincseiből mindig osztogatott. Ha egy-egy munkája révén pénzhez jutott, mindjárt iskolát, árvaházat tervezett. De hogy tényleg tanítóvá legyen, a francia forradalmat kellett látnia. Belátta, hogy a múlt intézményeinek rombadöntésemagában értéktelen; ekkor kiállt fel: Tanító akarok lenni!
