Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Vietórisz József: Megnyitó a Szabolcsi Tanári Kör választmányi ülésén
13 Hogy pedagógussá legyen, abban közreműködött az a könyv is, amely korának szellemét és pedagógiáját olyan mélyen befolyásolta: Rousseau Emil-je. Innen tanulta azt is, hogy a gyermeket egynapos korától fogva kell nevelni, (de félreértette s azt gondolta, hogy egynapos korától fogva kell tanítani. Már a hároméves gyermeket olvasni tanította !) Pályája folytonos küzdelem, csetlés-botlás. Ezt ö maga gyakorlatiatlanságának tulajdonította s műveiben bőven beszél róla. Reménységét azonban soha nem vesztette el, hitt önmagában és mások is hittek benne. Vállalkozásaihoz mindig akadtak jóakaratú pártfogók, akik erkölcsileg, anyagilag támogatták. Áldozatos életet élt. 8 gyenge testalkattal, sokszor nagy testi bajokkal küzdve csaknem harminc évig, 82 éves koráig, a végső összeroskadásig tanít naponta kora reggeltől késő estig. Élete és működése a legmeghatóbb cáfolata annak a hírhedt szállóigének: Quem dii odere, pedagogum fecere. ó áldottnak érezte hivatását és sohasem a maga boldogságával, hanem a nép lelki felemelésével törődött. Az emberiség haladásának kérdése előtte pedagógiai kérdés volt. Hitt az emberiség haladásában s a haladás munkáját nem világboldogító és világfelforgató eszmékkel, hanem gyakorlati munkával szolgálta. Tanítási módszerét ma már túlhaladta az idő, a szemléltetést sem tőle tanuljuk már. Főművei azonban ma is gazdag bányái egy igaz, istenáldotta pedagógus lélek megismerésének 8 kútforrásai napjaink pedagógiai törekvéseinek, a szociális pedagógiának és a munkaiskolának. Trócsányi Dezső. megnyitó a Szabolcsi Tanári Kör választmányi ülésén. Elégedetlenség sóhaja, elkeseredés panasza, kétségbeesés zivatara hangzik fel itt is, ott is tanár társadalmunknak csendes berkeiben, ahol eddig szerény viszonyok között bár, mégis emésztő gondoktól mentesen élhettünk eszményeinknek és szolgálhattunk hivatásunknak. Jogos az elégedetlenség, mert szegénység az oka; megérthető az elkeseredés, mert tehetetlenség a fokozója; elháríthatatlan a kétségbeesés, mert reménytelenség a biztatója. Tudják-e azok, akiket illet, mit jelent a tanár elégedetlensége, elkeseredése, kétségbeesése ? Mélységes fájdalmat sorsa vigasztalansága miatt, görcsös ragaszkodást féltékenyen őrzött tisztességéhez, végső vonaglást a létért való küzdelemben. Jaj nekünk, ha porbahull az ideálizmus szeplőtlen lobogója; jaj nekünk, ha elbukik e büszke zászló első és utolsó harcosa! A magyar tanárság mai nemzedékére súlyos örökség maradt elődeiről abban a természetszerű kötelességben, hogy azok célkitűzése alapján eszméinket megvalósítani, hagyományainkat megtartani, javain
