Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Trócsányi Dezső: Pestalozzi és a jelenkor
11 Különbözeti vizsgálatokra csak akkor lenne szükség, ha valaki szakiskolából általános iskolába kíván átlépni. A közép- és felsőfokú általános iskolákat együtt lehetne tartani úgy, mint a mai nyolcosztályos középiskoláknál van, de legyen meg a lehetősége az alsó négy osztály, a középfok szervezésének is, mint a mai polgári iskoláknál. A tanító- és tanárképzést alakítani kellene az uj iskolarendszerhez. Tanítói képesítést követelhetnénk az alsófokú általános é3 az alsófokú szakiskolához. Ezek a tanítók mind egy statusban lennének. A középfokú általános, a középfokú szak- és a felsőfokú általános iskolához tanári oklevél kívánatos. A tanárság is egy statusban lenne, természetesen széniumos rendszer szerint. A felsőfokú szakiskolák tanerői adnák a professzorok statusát. Ilyen módon közelebb kerülne az iskola az élethez, megszűnnék a különböző iskolatípusok favorizálása, féltékenykedése, áttekinthetővé válnék az iskolarendszer s a szülők könnyen tudnának megfelelő iskolatípust választani gyermekeik részére. Hagy miklós. Pestalozzi és a jelenkor* Theobald Ziegler szerint a legnagyobb pedagógiai lángész az eddig élők közül. Vájjon a legnagyobb pedagógus-e egyszersmind? Voltak a pedagógiának nála szellemesebb írói, voltak a nevelés technikájának nagyobb művészei, voltak a pedagógia tudományának alaposabb és rendszeresebb művelői. Senki sem volt azonban nagyobb nála abban, ami a pedagógusnál legfontosabb: teljes szívével és teljes leikével pedagógus volt. A pedagógia tudománya is köszönhet neki egy soha el nem évülő igazságot: a szemlélet alapvető fontosságát. De ennek az igazságnak a fénye is elhomályosul Pestalozzi pedagógus egyénisége mellett. Neki a nevelés nem mesterség, nem is hivatás, hanem küldetés volt. Népnevelő akart lenni akkor, amikor jogilag még nem volt nép, amikor még Franciaországban is csak a harmadik rend, a polgárság kezdte döngetni az alkotmány és a hatalom kapuját. Apostola volt a népnevelésnek, apostola a népnek, a szenvedő szegénységnek. A szó nemes értelmében szociálista volt a szociálizmus előtt. Neki azonban a szociálizmus nem politikai, hanem hatalmi kérdés volt. Tudta jól, hogy az emberiség, a társadalom megváltása nem ilyen vagy olyan politikai rendszertől függ, hanem a neveléstől, amely minden embert embernek ismer el s amely mindenkit a humanitás részesévé, hordozójává, tehát igazi emberré tesz. Tudta, hogy csak az * Bárha közöltünk már múlt számunkban kiválóan hivatott tolitól eredő cikket Pestalozziról, szívesen helyot adtunk k. munkatársunk cikkének is, mely némileg más szempontból méltatja a nagy pedagógust.
