Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 1-3. szám - Mitrovics Gyula: Pestalozzi

34

alól magát ki nem vonhatja, hogy ez a szellemi hatás észrevétlenül működik, — mellette bizonyít.

Én tehát a Comenius és Apáczai közti viszonyt, az előbbitől az utóbbira gyakorolt hatást illetőleg sem látom, Neményi könyve alapján, szükségesnek, hogy eddigi felfogásunkat revíziónak vessük alá.

Rácz Lajos.

Pestalozzi.

(Haldiának századik évfordulója alkalmából.)

A nevelési elmélet hiába ismeri fel a legmagasztosabb eszményeket, a gyakorlat azokat mégis csak fokozatosan közelíti meg. Platon a Nomoi-ban és a Politikában ilyen eszményeket tűzött ki, de a görög élet se tudta azokat igy megvalósítani. Az újszövetségi keresztyénség is kijelölte a nagy célt: .Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes!“ (Máté V. 48.); e felé azonban máig is csak nagyon távolról közeledünk.

E tökéletességnek legfőbb tartalma s egyben nevelő eszköze is a szeretet életelve. Azért az evangéliumok s általában az újszövetség magának a szeretetnek a pedagógiája. E felé is fokozatos és nagyon lassú haladással közelit az emberiség. Voltak évtizedei a középkornak, amikor — és hősei a keresztyénségnek, akikben — a keresztyénség isteni tartalma hatalmas fényben lobbant fel. És mégis visszafejlést mutat a középkor egész nevelési rendszere az újszövetségnek ezzel a szeretet pedagógiájával szemben. Ez természetes is volt oly időkben, mikor a keresztyénség eszményisége körül az élet vadsága tombolt. Az egyház ezzel az iskolai fegyelem vasszigorát és a kolostorok aszkézisét szegezte szembe. A fokozatosságot kívánja az élet kifejlése. Végzetes dolog lett volna századokat ugorni át az eszközök alkalmazásában. A középkor nevelője az eredendő bűnnel terhelt embert látta csak, nem a megváltott embert. Nem csoda tehát, ha az ó-szövetség peedagogiáját alkalmazta a gyermekre is: .Te vesszővel vered meg őt és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.“ (Példab. XXIX. 14.) az újé helyett: ,Ti atyák, ne ingereljétek haragra a ti gyermekeiteket, hanem neveljétek őket á tudományban és az Úr beszédének intésében.“ (Pál: Ef. VI. 4.) és: .Ne bosszantsátok a ti magzataitokat, hogy kétségbe ne essenek.“ (Kol. III. 21.)

A századok lassú folyása azonban érlelte az emberiséget a keresztyénségre és a fratres bonae voluntatis megérzik szükségét az oktatás egyetemességének s a nagy Luther hatalmas szavával a szeretet érvényességét kívánja már a nevelésben! Csakhogy még az ut hosszú odáig! A protestáns iskolákat csak úgy a fegyelem kérlelhetetlensége jellemzi, mint a kolostoriakat. És különösen a református iskolák és erkölcs, épen túlzott puritánságával, tovább is hajlik az ótestamentomi elv szigorúsága felé.