Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 1-3. szám - Rácz Lajos: Comenius és Apáczai
33 Vájjon ezek után is azt tartja-e Weszely Ödön, hogy a Comeniusról szóló értékítéletünket revízió alá kell venni ? Nem igen hiszem, legalább is a Neményi elfogult, egyoldalú, még a való tények elferdítésétől sem rettegő támadása az objektiv bíráló szemében semmi alapot nem nyújthat erre. Hát a Comenius és Apáczai közötti viszonyt illető Ítéletünk nem fog-e változást szenvedni? Én itt is a régi, gondos mérlegelés után felállított állásponthoz csatlakozom, ahhoz, melynek Kiss Áron, Lubrich, P. Szathmárv Károly és legújabban Schneller István (Prot. Szemle 1918. évf. 27—39. 1.) a szószólói. Ez az álláspont a történeti egymásutánból indul ki, abból, hogy Comenius föllépte és irodalmi munkássága három évtizeddel megelőzi Apáczai fölléptét; abból, hogy Comenius munkásságának hire már Apáczai tanuló- és diákkorában bejárta Magyarországot és Januáját már ezidőben Magyar- és Erdélyországban több helyt kiadták; abból, hogy Apáczai gyulafehérvári mesterei: Alsted és Bisterfeld kedves praeceptorai, illetőleg bizalmas barátai voltak Comeniusnak, akik Apáczait is okvetlenül beavatták Comenius terveibe, gondolataiba; abból, hogy Apáczai két helyen is emliti müveiben Comeniust és ez utóbbi pataki működéséről — amelyet nemcsak valamely Utrechtbe került pataki diák elbeszéléséből, hanem minden bizonnyal a Comenius első pataki beszédeit és iskolai reformjavaslatait magában foglaló Primitiae Laborum (1651.) nyomán ismert — úgy nyilatkozik, hogy vele kezdődik azon érdemes férfiak sora, akiknek egyesitett munkásságát majd megérzi, ha még meg nem érezte Magyarország; abból, hogy Comenius is mindig hangoztatta az anyanyelv tanításának szükségességét s 1650. nov, 24-én Patakon tartott beköszöntő beszédjében, melyet a Primitiae Laborum közöl, a latin nyelvkönyvek mellett anyanyelvi vagyis magyar nyelvi tankönyvek készítését is sürgette, Patakról elmenetele előtt a Gentis Felicitasban kikéi az ellen, hogy az országban egész vidékeken nincs magyar iskola, 1654. jun. 2 án tartott búcsúbeszédében pedig igy nyilatkozik: „Magyar nemzetem, törekedjél, hogy legyenek magyar könyveid! Gazdagítsd hazádat jó és bölcs, saját nyelveden irt könyvekkel! Abból tanítsd az ifjúságot, abba tedd le nemzetednek kincseit! Óh magyarjaim, ne vágyjatok idegen iskolák és könyvek után, hanem szerezzetek magatoknak hazátokban gazdag aratást!“ Ha Comenius idegen létére, annyira hangsúlyozta, fontosnak tartotta a magyar könyvek készítését és a magyar műveltség ápolását, nem természetes-e, hogy ezzel Apáczainál erős mértékben hozzájárult a magyar nyelv és nemzeti műveltség iránti lángoló szeretet fölkeltéséhez, illetőleg erősítéséhez. S ugyanezt mondhatjuk paedagogiájának másik két alapvető elvéről: a szemléltető módszerről, illetőleg a reális ismeretekre törekvésről és az elmeképző módszerről, — mindkettő okvetlenül hatással volt Apáczaira, Apáczai ezirányu hajlandóságának fölkeltésére, kiképzésére. Persze e hatást nem lehet kézzelfoghatólag kimutatni, ez az imponderábiliák közé tartozik ; de az a kétségtelen psychikai tény, hogy senki környezetének, nagy kortársainak hatása
