Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Hazai és külföldi irodalom
236 7. Kossuth szobrot avattunk november hó 6-án Budapesten, fényes keretekben, országos ünnepléssel. Azt szeretnők, ha nemcsak Kossuth Lajos szobra állna fővárosunkban, de Kossuth lelke élne, állna, égő, világitó tűzoszlopként a magyar lélek, a magyar nemzeti szellem központjában. Kossuth lelke: a szeretet, a szabadság és világosság lelke, hogy forró, tündöklő sugaraival kiperzselje a faji, felekezeti és osztálygyűlölség fertőző csíráit, kiűzze a sötétség sokféle hazug mezbe öltözött ördögeit a magyar szívekből. Hisz sohase volt nagyobb szüksége tisztító tűzre, ördögűzésre a magyarságnak, mint most, mikor Kossuth emléke, Krisztus neve zeng az ajkakon, de pogány gyűlölség, szeretetlenség villog a szemekben, tombol a közéletben s a sötétség ördöge fekszik a lelkekre. Kossuthban a Krisztus lelke tükröződött, ettől kapta hóditó erejét; erre a lélekre van szüksége a mai magyarságnak, hogy a magyar igazság győzni, hódítani tudjon, hogy Csonkamagyarországból Nagymagyarország, boldog Magyarország lehessen. Borsos Károly. Hazai és külföldi irodalom. Luther lelke. Hangúlatképek a lutheránus magyarság múltjából. Dr. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő előszavával irta Szigethy Lajos. Kiadja az Evangélikus Tanáregyesület 1926—1927. I—II. kötet. 141A143 lap 80, 31A 33 képpel. Ára: 2'40 \ 3 pengő. Kapható: a Luther- Társaság könyvkereskedésében A lutheri reformációnak és eredményeinek a kálvinitól eltérő egyik jellegzetes vonása az, hogy bennük igen erőteljesen kifejezésre jut a nagy Alapvető Személyiségének lenyűgöző vonzata. Művének továbbfolytatója és világviszonylatban kiépítője, Kálvin, elvégre szintén a történelem legtítánibb személyiségei közé tartozik, de az ő munkássága s az utókorra tett hatása, nagyon érdekesen, egészben véve sokkal személytelenebb jellegű a Lutherénál. Luther bízvást elmondhatta volna magáról a lelke egyik legnagyobb magyar ihlettjének és neveltjének, Petőfinek ismert gyönyörű sorait: „Hogyha feldobnám az égre szivemet •' melegítené a világot nap helyett.“ A Kálvin személyiségének világító, melegítő és éltető hatását ezzel szemben inkább a villamosáram tevékenységéhez lehet hasonlítani, amely egy elrejtett központban láthatatlanul fejlődve, maga nem, csak eredményeiben lesz láthatóvá. Végső elemzésben, azt hiszem, oda lehet ezt az érdekes különbözést (a világért sem ellenkezést!) visszavezetni, ahová a két nagy testvérreformátor tanításainak központi gondolatai is útalnak: a keresztyén lélek és gondolkozás nyilvánvaló polaritására. Az egyik sarok, az Istennel megteljesedő, Istenben szabad és boldog hívő Én Luthernél, a másik sarok, a minden emberit semmiségbe alázó
